Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.
Ha az ember csak azért volna felelős, amiről tud, akkor az ostobák eleve mentesülnének minden bűn alól. Csakhogy, kedves Flajsmanom, az embernek kötelessége tudni. Az ember felelős a tudatlanságáért. A tudatlanság bűn.
A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.
A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.
Semmivel sem nyújthatunk nagyobb segítséget egy embertársunknak, mint ha felelősséggel ruházzuk fel, és biztosítjuk őt bizalmunkról.
Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.
Amíg az ember bunyózik vagy focizik, olyan marad, mint egy kölyök. Nincs nagy felelőssége.
Hosszú idő kellett, amíg felnőttem…hosszú idő kellett, hogy felelősséget vállaljak az életemért.
