218 idézet
Úgy éreztem, hogy ez a kis kert életem szimbóluma. Nem volt semmi egyebem, mint a gondoskodó szeretet, amellyel a jövő termését táplálom. Úgy gondoltam, a jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. Az életemet olyannak láttam, mint egy kertet, amelyben elültettem valamit, de még várni kell a gyümölcseire.
Az érzelmileg felnőtt egyén soha nem hárítja másokra a felelősséget a saját érzelmi állapotáért.
Mindenki maga felelős azért, hogy milyen érzelmi állapotban van. A történésért nem, de hogy miként reagálsz a történésre, az maximálisan a te hatalmad és választásod. Mindenki maga felelős a saját érzelmi pokláért vagy érzelmi mennyországáért. Aki nem vállalja a felelősséget ezért, az örökre annak a rabszolgája marad, akit okol a saját érzelmi állapotáért. A felelősséghárításoddal beadod a jelentkezésedet önkéntes rabszolgának!
Az 1956 óta eltelt időszakban reményeink megvoltak, nem változtunk, de nem hittük még ezelőtt másfél esztendővel sem, hogy most és itt már ennyi mindenről szó lehet. Éppen ezért nemcsak a boldogságunk, nemcsak az örömünk lehet teljes, de a felelősségünk is.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Felelősek vagyunk azokért a dolgokért amiket teszünk, és azokért is, amiket nem teszünk.
Ne alkoholba fojtsd a problémáidat, hogy elzsibbaszd a félelmet, hanem nyeld le a felelősségvállalás keserű piruláját. Lépj tovább azzal, aki most vagy.
A népek meg kell tanulják a szabadságot. Meg kell tanulják, hogy a szabadságot nem lehet adni vagy kapni. Meg kell dolgozni érte, viselni kell érte az élettel járó felelősségeket, mert minden nép és minden egyén számára csak annyi szabadság jut, amennyit megérdemel. Amennyiért saját maga vállalni meri, és viselni bírja a vele járó felelősséget.
Az ISS-en tényleg minden öt perc be van táblázva, és elképesztően drága minden ilyen öt perc. Egy kísérlet általában csak egyszer van betervezve, ami azt jelenti, hogy ha akármilyen banális dolog miatt elrontod, akkor nagy eséllyel már nem fogsz tudni visszatérni hozzá. Ha ez így alakul, akkor elrontottad egy magyar tudósnak az álmát. Ez a legnagyobb felelősség az egészben.
A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem működnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk.
Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész életedért, és nem a többieket vagy a körülményeket hibáztatod a kellemetlenségeidért. Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan.
Bármilyen durva is volt a karambol (1976-ban), szerencsés vagyok. Még tíz másodperc a pilótafülkéban, és végem. Amikor versenyző lettem, úgy döntöttem, hogy kockára teszem az életemet. De amikor az ember egy légitársaságot üzemeltet, amivel több mint kétszáz ember szeretne eljutni A-ból B-be, és soha nem érnek oda, az egészen más felelősség. Az volt életem legrosszabb időszaka.
Vállalni kell a felelősséget. A körülményeken, az évszakokon vagy a széljáráson nem tudunk változtatni, magunkon azonban igen.
Mindannyian azt szeretnénk, ha mi irányíthatnánk a saját életünket: ha mi lennénk a felelősök saját magunkért és képesek lennénk olyan döntéseket hozni, amelyek hatással vannak az életünkre. Tudatosság nélkül nincs igazi felelősség.
Tudom, ijesztően hangzik, hogy felelősek vagyunk az életünkért, de teljes mértékben ez az igazság, akár elfogadjuk, akár nem. A hibáztatás nem más, mint a hatalmunkról való lemondás. A felelősségvállalás erőt ad ahhoz, hogy változtassunk az életünkön. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor a személyes erőnket arra használjuk, hogy tehetetlenek legyünk. Ha úgy döntünk, hogy vállaljuk a felelősséget, akkor nem vesztegetjük az időt arra, hogy valakit vagy valamit hibáztassunk a világban.
Az, hogy a dolgozók mennyi felelősséget hajlandók vállalni, nem annyira a szervezeti struktúrától, mint inkább a szervezeti légkörtől függ.
Sokszor a nő áldozatul esik a férfi egoizmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes férfi nem vállalja az ezzel járó felelősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli”bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki kihasználja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja felelős kötelességét tettéért.
A felelősség nem intézményesíthető, sem egyház, sem állam, sem iskola formájában. Mindenkinek egyenként kell vállalnia.
Ne kárhoztassuk magunkat a múlt hibái miatt, fogadjuk el a felelősséget, amivel a jövőnek tartozunk.
Amikor az ember személyes felelősséget vállal az életéért, nem gyermek többé, hanem igazi felnőtt. Nem követő többé, hanem vezér. Nem vesztes, hanem győztes. Hatalmas lépés ez az érettség felé!
