És ott állok majd behunyt szemmel,
mint aki már szólni nem mer,
hogy el sem köszönhettem tőled,
hogy elpazaroltam minden időmet.
Nem szerettelek soha, de soha,
Én igazán nem szerettelek, soha.
Mégis ma újra álmodom,
De tudom már, hogy többé nem lehet.
Százszor is újra kezdeném,
Mert úgy jó, ha mindig szenvedünk,
De igazán Te sem szerettél,
Boldogok soha nem leszünk.