A szenvedés és a fájdalom csak a széles látókörű ember, a mélyen érző szív számára kötelező.
Szenvedés idézetek
Azért is iszom, mert ezt az érzést, a szenvedést keresem. Nem vigadni akarok én, csak ezt a fájdalmat érezni… Iszom, mert nagyon akarok szenvedni.
Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez.
Az emberek változnak, mosolyognak, de a szenvedés megmarad.
Légy erős. Ez a legfontosabb. A szenvedések ellen semmi mást nem tehetünk ezen a világon.
Van olyan szenvedés,
Mely mindent eltemet.
Aztán önmélyét elfedi,
Hídja a révület.
Emlékezetünk rajta
Járhat veszélytelen,
Mint holdkóros, ki ébren
Porrá zúzódna lenn.
Szenvedni lehet, feladni nem.
Nem királyságot keresek, nem is a paradicsomot, nem a reinkarnációk sorozatából való megszabadulást; csupán azért imádkozom, hogy a világon minden lény szenvedése megszűnjön.
Nincs olyan öröm,amelyre ne vetülne a szenvedés árnya.
Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk?
Remény nélkül a vágy is szenvedés.
A testi-lelki szenvedések, az elzárt levegő beteggé tevének.
A szerencsés és lélektelen ember nem érti, mint lehet öröm szenvedni. Csak elkényeztetett természetünk vádoltathatik, hogy azt nem érezzük.
Az igazi szenvedés a léleké.
Az árulás valami nagyon logikus tett. Mindig jelen van, amikor szenvedni kell.
Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb. Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.
És igen, szeretem megélni mindazt, amit az élet nyújthat számomra, de a szenvedés nem tartozik közéjük. Abból kaptam már eleget. Külön nem állok sorba érte.
Tetszik nekem Buddha egyszerű meghatározása: a megvilágosodás a szenvedés vége. Ebben ugyebár nincs semmi emberfölötti. Definícióként ez természetesen így nem elegendő, hiszen csak azt közli, hogy mi nem a megvilágosodás, azaz a nem szenvedés. De mi marad, amikor nincs többé szenvedés? Buddha erről nem szól, és ez annyit jelent, hogy erre neked magadnak kell rájönnöd.
Ha sajnálod magadat, és lépten-nyomon elmeséled a történetedet, csak beleragadsz a szenvedésbe.
Azt hiszem, van egy elmélet arról, hogy az embert a szenvedés jobbá és erősebbé teszi és hogy mindenkinek kell a szenvedés tűzkeresztsége, hogy igazi ember válhasson belőle.
