A legnagyobb szolgálat, melyet Istennek tehet az ember, az, ha az ördögöt visszakergeti a pokolba, melyre az Úristen kárhoztatta.
Giovanni Boccaccio
1313. jún. 16. - 1375. dec. 21.
itáliai író, költő, humanista
Giovanni Boccaccio idézetei az emberi természet, a szerelem és az élet örömeinek sokszínű világát mutatják be. Gondolatai szellemesen és életszerűen világítanak rá a vágyak, az érzelmek és az emberi kapcsolatok összetettségére.
A mi ivadékaink hamarabb találnak majd fekete hattyút és fehér hollót, mint asszonyban egyetlenegy tiszteletre érdemest!
Ha az asszonyok ezüstből volnának, nem lehetne pénzt verni belőlük, mivelhogy nem állná meg egyikök is a tűzpróbát.
A szerelem lelket elvakító, eszet meghibbantó, emlékezőtehetséget tompító, sőt sorvasztó szenvedély; a földi javak elherdálója, a testi erő elpusztítója, ifjúkornak, öregségnek egyaránt ellensége; bűnöket nemző és üres keblekben lakozó halál; minden értelem, rend és mindenféle állandóság nélküli dolog; beteg elmék botlása s az emberi szabadság elsüllyesztője!
Hogy is boldogulhatna férfiember asszonynéppel? Akkor már inkább az ördögök közé keveredjék; hiszen az asszonynép hét közül hatszor maga sem tudja, mit akar.
Józan ésszel felismert természetes jussa minden embernek, ki e világra születik, hogy tőle telhetőleg istápolja, megtartsa és védelmezze a maga életét.
De hogyan akarod, hogy valaki azt szeresse, aki nem tetszik neki? Ha tehát olyasvalakibe szeretsz bele, akinek nem tetszel, nem a szeretett személy hibája, ha ebből bajod származik: bizony a tied, mert választásod balul ütött ki.
A szerencse csak egyszer jő eléd mosolygós arccal s tárt ölével és soha többé; aki pedig nem eléggé okos, hogy magához fogadja, később, ha szegénységben és koldussorban látja magát, csak magára vessen, nem pedig a sorsra.
Ne vesztegesd el fiatalságodat, mivelhogy értelmes ember számára nincsen ahhoz fogható fájdalom, mint az, ha elvesztegette idejét.
Az emberek inkább hajlandók elhinni a rosszat, mint a jót; éppen ezért sokkal hamarább hisznek majd nekem, mint neked.
A nemességet nem lehet örökbe hagyni, akárcsak az erényt, a tudást, a szentséget, s a többi ilyen értéket sem; úgy illik, hogy ki-ki maga szerezze meg és érdemelje ki, ha bírni akarja.
A vidámság határán ott leskelődik a fájdalom, éppúgy a gyötrelmek határán ott várakozik az öröm.
Fölöttébb szent dolog a barátság, s nem csupán különös tiszteletre méltó, hanem megérdemli az örök magasztalást, mivel bölcs anyja a nagylelkűségnek és tisztességnek, húga a hálának és szeretetnek, ellensége a gyűlöletnek és fukarságnak; és kérést sem várván mindenkor hajlandó megcselekedni másnak azt, mit magának kíván, hogy cselekedjenek.
Az okos nők oly szöges gonddal óvják becsületüket, hogy annak védelmében erősebbekké válnak a férfiaknál, kik ilyesmivel ugyan nem törődnek; és éppen ilyen vágású asszony az én feleségem.
Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel.
E világból kinek-kinek annyi jut, amennyit elvesz magának, különösképpen pedig a nőknek, kiknek jobban ki kell használniok idejöket, míg alkalmuk vagyon reá, mint a férfiaknak, mivel láthatod, hogy ha megvénülünk, sem férjünknek, sem másnak nem fűlik foga hozzánk, sőt kizavarnak a konyhára, hogy a macskával társalkodjunk, és számon tartsuk a lábasokat meg a tálakat; s ami még rosszabb, csúfondáros dalokat szerkesztenek rólunk, kornyikálván: „Fiatalnak minden jót, vénasszonynak koporsót.”
A férfiak, néha akkor is, ha csak néhány napja nem láthatják kedvesüket, elkeserednek s elváláskor sírva fakadnak; szintúgy sok mindenre esküdöznek, ígéretet tesznek, s elhatározott szándékuk azt meg is tartani; de aztán valami új eset jön közbe, s kiverik fejükből esküiket. (…) Esküre, könnyekre és ígérgetésre általában hamarabb kaphatók ők, mint hű szerelemre. Ingatag jellemük készteti őket minderre, hisz nincs egy se, ki ne szeretne inkább egy hónapban tíz szeretőt változtatni, mint hogy tíz hónapig egynél maradjon. Állandóan azt hiszik, hogy új módszerekre és formákra lelnek, s kérkednek vele, ha sok nő szíve volt az övék. Mit remélsz tehát? Hiú ábrándokkal miért áltatod magad? Úgysem vagy rá képes, hogy csélcsapságában akadályozd: szűnj meg szeretni őt, s mutasd meg, hogy ugyanolyan módon, ahogy ő csalt meg, te is megcsalhatod.
