Szinte kivirulok, amikor a szív dolgairól, érzelmekről és kapcsolatokról beszélek nagy közönség előtt. Valami történik közöttem és a beszélgetőtársam között. Legyen bárki, érzem őt, ahogyan azt is, hogy viszonozza feléje kibocsátott rezgéseimet.
Igen, meggyőződtem róla, hogy vannak olyan amerikai fehérek, akik szívesen segítenének a dühöngő fajgyűlölet megfékezésében; a fajgyűlölet miatt ez az ország egyre közelebb kerül a pusztuláshoz!
Ha megvan a kellő együttérzés, minden ember és állat öröme és fájdalma a miénk is.
A válság az emberségünk szakítópróbája – vagy engedünk a gyanakvásunknak és a félelmeinknek és falakat húzunk fel, vagy a másik emberben saját magunkat látjuk viszont.
Rájöttem, hogy ha a lényeg az együttérzés, akkor nem elég nem megenni az állatokat, hanem az egész állatokra épülő ipart bojkottálni kell, mert egy együtt érző lény ezt nem támogathatja. Vagyis meg kell tenni a következő lépést, és vegánná kell válni.
A mi családunkban természetes volt, hogy aki bajban van vagy elszegényedik, azt nem szabad magára hagyni.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Titkos részvéted és együttérzésed mindig a harcban alulmaradóké legyen – ez a nagylelkűség; fogadni viszont a másik félre fogadj – ez az üzlet.
Egy királynak
Kell látni minden könnyeket: magának
Könnyezni nem szabad.
Ha vezető vagy, akkor a frontvonalban kell lenned. Vezetni kell az embereket és kell, hogy az emberek lássák, hogy velük vagy. Én is szegény voltam, tudom, hogy mit éreznek!
Megérteni a szenvedést egyfajta megváltás, és ha ezt egyszer megérted, onnantól megvan benned a részvét, és a következő, amire rájössz, hogy szabad vagy.
Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy.
Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő
bánatos macikáknak mosolyra áll
majd attól a szája
ha rájönnek
hogy a szeretet jegyében
hamarabb melegségre találnak
mint a hajléktalanok bárhol a világon?
Olykor elmegyünk egy-egy sebesült, legyengült állat mellett, sajnálkozva nézünk beteg, könyörgő szemébe. Lehet, ha tudnánk, hogy velünk együtt utolsó esélye is köddé válik, segítenénk rajta.
Mindenki csak ordibál és üvölt a másikkal, nyoma sincs az együttérzésnek. Ma már senki nem gondol bele a másik helyzetébe.