Egy gramm elővigyázat többet ér, mint egy mázsa gyógyszer.
A horzsolásokat mindenki alábecsüli. Pedig fájnak. És még jobban fognak fájni, ha alszom rájuk egyet. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy derekas verés után reggel fölébredünk. Olyan, mint egy az egész testre kiterjedő másnaposság.
Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.
Az indusztriális kórházi vagy rendelőintézeti orvoslás úgy működik, mint egy nagyipari autójavító műhely. Itt is, ott is specialisták vannak. A javítóműhelyben motorszerelők, karosszériások, elektromos szerelők, kárpitosok, fényezők, stb. A kórházban kardiológusok, belgyógyászok, endokrinológusok, gégészek, sebészek stb. Attól függően lépnek akcióba, hogy mi a baj. Érdeklődésük középpontjában a beteg szerv áll. Maga az ember a beteg szerv tokjává devalválódik. Benne van a rosszul működő szív vagy vese. A toknak pedig ne legyenek túlzott személyes igényei. Ennek megfelelően jó beteg az, aki szerény, alkalmazkodó, kellő áhítattal tekint a „szakemberre”, és főként rutinszerűen gyógyítható. Rosszabb beteg, aki problémát, fejtörést okoz. A gyógyíthatatlan beteg pedig az orvoslás selejtje.
Az infúzió és a tabletták néha nem a legmegfelelőbb kezelés egy beteg számára. Sokszor csak annyi kell, hogy megérintsen az, akit szeretsz, hogy halld a hangját, és tudd, hogy hazaérkeztél. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy visszatérj a másik oldalról.
Hogyan tudnánk felismerni, mi miatt betegeskedünk, ha egyáltalán azt se tudjuk, hogy betegek vagyunk?
A kísértet úgyszólván egy másik világnak a darabkája, csücske, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a legesleginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli, már a rend és teljesség kedvéért is. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és mennél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egyenesen átköltözik oda.
A modern orvostudományt csak akkor nevezhetjük majd igazán tudományosnak, ha az orvosok és betegeik megtanulják a test és a szellem VIS MEDICATRIX NATURAE (a természet gyógyító ereje) által mozgatott erőinek a kezelését.
Ahányszor kedvem támad tornázni, lefekszem, és megvárom, amíg elmúlik.
Aki csokoládét eszik, annak tornáznia is kell – ez a világegyetem egyik legalapvetőbb szabálya.
Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradtság a megpihenést.
A legnagyobb mértékben szégyenletes az, hogy egy értelmes lélek oly istenien megépített házban lakozik, mint a test, és teljesen ismeretlen előtte annak pompás szerkezete.
Ijesztő, hogy milyen nehéz mások bajával törődni, amikor mi egészségesek vagyunk.
Az emberek nincsenek tisztában az alvás fontosságával. Én igen. Ugyanez a helyzet az étkezéssel és a munkával is. Ezek a részletek lépésről lépésre, de jobbá tesznek másokkal szemben.
Ironikus módon, minél egészségesebb a nyugati társadalom, annál inkább igényt tart az orvostudományra.