Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.

Mozi után az az ötlete támadt, hogy sétáljunk egyet az esőben. “Olyan romantikus lenne!” mondta. Én nem voltam oda az ötlettől. “Mi romantikus van abban, hogy bőrig ázunk?” kérdeztem. “Gyere, kisajtoltam Jamesonból egy kis plusz pénzt, úgyhogy fogjunk egy taxit.” Ettől összeomlott. Most már belátom. Ha őszinte akarok lenni, már akkor is beláttam. Nehéz bevallani, de ez az igazság. Hány pillanat száll így el az életünkből, amikor ilyesmiket mondunk: “Majd holnap”, “Most nincs kedvem, menj nélkülem” vagy “Talán majd máskor!” És biztosra vesszük ezeket a holnapokat…de azok ritkán jönnek el.

Lakik bennem egy vadállat. Kevesen élték túl, hogy meglátták. A vadállat eszelős, lehetetlen féken tartani. Nem gondolkozik, nem érez kínt. Csak öl. Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül.

A saját erődből győzni – az a nagy kunszt. De, hogy erre képes vagy-e, azt csak te döntheted el. Ez a legfontosabb döntés az életben, és az egyetlen, ami számít.

Rühellem a városokat és a civilizációt a hülye szabályaival. A szabad és könyörtelen hegyvidéken érzem jól magam. Ott minden embernek a saját kezében van a sorsa. Nincs csalás, hazugság és megalkuvás!

Ma sokat tanultál, fiam. Igen, ragaszkodnunk kell a saját szabályainkhoz. De néha elég egy érzés – mélyen odabent…és akkor… Néha, ritkán, csak ha muszáj, a hős felrúghatja a szabályt.

Bemutatom önöknek az átlagembert. Fizikailag észrevehetetlen, ugyanakkor torz értékrend jellemzi. Figyeljék meg, milyen undorítóan eltúlozzák az emberiesség jelentőségét! A tuskólábú társadalmi tudatot és a hervadó optimizmust.

Csalóka az emlékezet! Az egyik percben beleveszel az örömök kavalkádjába, gyerekkori illatok vesznek körül, a kamaszkor fényreklámja, szentimentális szirup…aztán oda jutsz, ahová pedig nem is akartál menni…valahová, ahol sötét és hideg van, kínos, zavaros dolgokkal szembesülsz, melyek remélted, már feledésbe merültek.