Nem én vagyok összezárva veletek. Ti vagytok összezárva velem.
Képregény idézetek
Felöltöm a ruhát, és újra önmagam leszek. Megszabadulok minden félelemtől, gyengeségtől és gonosz vágytól.
Mióta csak ismersz, félreismertél. Azt hitted, több vagyok, mint az élet. Varázslónak hittél. Őrültnek hittél. Olyan lénynek, aki lopakodik, hálót sző, árnyékban bújkál. Aki a sötétben gúnyolódik, kínlódik és mulatozik. Frászt! A Pók nem létezik! Csak én létezem! A hús-vér ember, akit a végzet vállon veregetett. Csak Peter Parker. Ez a gyengeségem. Ez az erősségem.
Úgy emlékszem rá, mint a csókolózás történetének legcsodálatosabb csókjára. Mintha napokig, évekig, évszázadokig tartott volna!
Az élet, legyen az akár tragikus, vidám, szomorú vagy abszurd, mindig meglepő.
Nálunk a szavak nem számítottak. Csak az volt fontos, hogy együtt legyünk.
Mozi után az az ötlete támadt, hogy sétáljunk egyet az esőben. „Olyan romantikus lenne!” mondta. Én nem voltam oda az ötlettől. „Mi romantikus van abban, hogy bőrig ázunk?” kérdeztem. „Gyere, kisajtoltam Jamesonból egy kis plusz pénzt, úgyhogy fogjunk egy taxit.” Ettől összeomlott. Most már belátom. Ha őszinte akarok lenni, már akkor is beláttam. Nehéz bevallani, de ez az igazság. Hány pillanat száll így el az életünkből, amikor ilyesmiket mondunk: „Majd holnap”, „Most nincs kedvem, menj nélkülem” vagy „Talán majd máskor!” És biztosra vesszük ezeket a holnapokat…de azok ritkán jönnek el.
Lakik bennem egy vadállat. Kevesen élték túl, hogy meglátták. A vadállat eszelős, lehetetlen féken tartani. Nem gondolkozik, nem érez kínt. Csak öl. Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül.
A saját erődből győzni – az a nagy kunszt. De, hogy erre képes vagy-e, azt csak te döntheted el. Ez a legfontosabb döntés az életben, és az egyetlen, ami számít.
Bár szemernyit sem enyhít a fájdalmamon, addig üvöltök, amíg berekedek, és szétég a szemem a könnyektől.
A szakmámban én vagyok a legjobb. Csakhogy a szakmám nem túl szép. Van, aki ezt a saját kárán tanulja meg.
Rühellem a városokat és a civilizációt a hülye szabályaival. A szabad és könyörtelen hegyvidéken érzem jól magam. Ott minden embernek a saját kezében van a sorsa. Nincs csalás, hazugság és megalkuvás!
Ma sokat tanultál, fiam. Igen, ragaszkodnunk kell a saját szabályainkhoz. De néha elég egy érzés – mélyen odabent…és akkor… Néha, ritkán, csak ha muszáj, a hős felrúghatja a szabályt.
Ezek a gyerekek koravének. Reménytelen esetek… Nem tudom megváltoztatni őket… Csak büntetni tudok, de erre sem fognak reagálni.
Igen, sok a bűn és gonoszság a városunkban és nem egyedül harcolok már ellene.
Tény, hogy senki sem nevezheti ki magát bírónak vagy hóhérnak.
Mindig azt hiszem, hogy találkoztam már mindenféle gonoszsággal… De mindig újra bebizonyosodik, hogy tévedtem.
Az ökölvívás az erőszak elkerülésének művészete. Levezeti a felesleges energiákat…fegyelemre nevel…és a szabályok egészséges tiszteletére tanít.
Az ókori egyiptomiak számára a halál nem volt morbid. Úgy néztek rá, mint egy spirituális felfedezőút kezdetére.