Kérdezzétek csak meg bármelyik gyakorló orvost, mi is az egészség. Különös, de erre a világon egyetlen orvos sem képes válaszolni! Az egész orvostudomány az egészséggel foglalkozik, de senki sincs, aki meg tudná mondani, valójában mi is az egészség.
A gyógyulás első fázisa az, hogy kiadjuk magunkból azt, ami fáj.
Ha Földünk beteg és szennyezett, az emberek sem lehetnek egészségesek. Ahhoz, hogy magunkat meggyógyítsuk, előbb bolygónkat kell meggyógyítanunk.
Reggelizz egyedül, ebédedet oszd meg felebarátoddal, vacsorádat add oda ellenségednek.
Van egy csomó egészségőrült, aki csak természetes táplálékon él, de nem mozog, és borzalmasan néz ki. Aztán vannak mások, akik mennek, mint a golyó, de csupa szemetet esznek. A mozgás a király. A táplálkozás a királyné. Együtt övék a királyság.
Amire nincs gyógyír, az már gyógyult.
Azok a mendemondák, miszerint szaporodnak az egészségünket fenyegető veszélyek, egy olyan legendából fakadnak, ami egyidős a világgal, és tömören így foglalható össze: valaha régen jobb volt a világ, mi pedig ma csúnya és nehéz időket élünk.
A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik; a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe.
Az emberek olyannak képzelik a kórházat, amilyen csak a mesében van. Úgy tesznek, mintha kórházba az emberek mind gyógyulni járnának. Pedig van, aki meghalni megy.
Minden gyógyulásnál van egy különleges reggel, amikor az ember felébredve végre teljesen érzi azt az egyszerűséget és hétköznapiságot, mely az egészség lényege, a megszokott állapot visszatértét, bár ez valami újfajta tapasztaltsággal, életbölcsességgel különbözik a betegség előttitől.
A fizikai rosszullét egy csapásra elfújja a lelki bajokat.






