Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.
A tudós ember nem az azonnali eredményeket tűzi ki célul. Nem várja azt, hogy az ötletei azonnal megvalósuljanak. A munkája olyan, mint az ültetőé, aki a jövőnek teremt. Az a feladata, hogy lefektesse az alapokat és kijelölje az utat.
Az optimizmus fontos. A célok kitűzésekor egy kicsit bolondnak kell lenni.
A győzelemnél sokkal fontosabb, hogy mit és hogyan teszek érte. Felkészültem? Összpontosítok? Figyelmesen bántam-e a testemmel, egészségesen, gondosan tápláltam-e? És az edzések? Maximális erőbedobással edzettem, ahogy kell? Egész pályámon ilyen kérdések igazgattak, és hasonlókat tesz föl magának bárki (azaz mindenki), aki törekszik valamit jól csinálni. Természetesen akarjuk, hogy előléptessenek a munkahelyünkön, hogy belénk szeressen az a lány vagy az a fiú, hogy mi nyerjük meg az 5 kilométeres futóversenyt. De nem az eredmény – hogy megkapjuk-e, amit akarunk – határoz meg minket. Hanem az, ahogyan elértük.
Az élet nem verseny. És nem ultramaraton, bár néha olyan, mintha az lenne. Nincs célszalag. Törekszünk egy cél felé, s hogy elérjük-e vagy sem, fontos ugyan, de nem a legfontosabb. Az a legfontosabb, hogy hogyan közeledünk. A döntő mindig az a lépés, amit most teszünk.
A célodnak olyan fontosnak kell lennie számodra, hogy egyszerűen ne tudj megfeledkezni róla, és a megvalósulás iránti vágyadnak annyira erősnek kell lennie, hogy képtelen légy elengedni a gondolatát, míg az testet nem ölt.
Amit elértél, már nem a tied.
Nem akarok elérni semmit:
nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.
Ha az egyik szemeddel a célt figyeled, akkor csak fél szemmel keresheted az oda vezető utat. Koncentrálj a jelenre.
A legtöbben azt mondják, jobban akarnak kinézni, de nem mindenki hajlandó megtenni azt, ami ahhoz kell, hogy ezt elérje.
Koncentrálj, kövesd az álmaidat, és maradj mozgásban, haladj a céljaid felé.
Mivel az általad véghezvitt pozitív és negatív dolgok 95 százalékát a szokásaid irányítják, ha csodás jövőt akarsz magadnak, ennek titka az, hogy új szokásokat alakítasz ki, amelyek összhangban vannak azzal az emberrel, akivé válni szeretnél, és azokkal a dolgokkal, amelyeket el akarsz érni.
Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Az a jó, ha az embert pozitív értékek vezérlik, nem pedig pusztán az anyagi javak hajszolása, ami sokszor a másik eltaposásával jár együtt. Persze, nem kell álszentnek sem lenni, szükség van egy anyagi biztonságra, de a gazdagságot nem szabad életcéllá tenni. Különösen nem mások kárára!
Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.
Egyke gyerek voltam. Most már látom, mi volt az előnye annak, hogy órákig-napokig magamban ültem. Esélyt adtam magamnak, hogy átgondoljam és vizualizáljam a céljaimat.
Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és megvalósítsuk az álmainkat.
Ha hajlandók vagyunk tanulni a hibáinkból, s az akadályokat a cél felé mutató mérföldköveknek tekintjük, ez árulkodó jele annak, hogy jó irányban haladunk.
Aki annak látja a nehézségeket, amik, soha nem veszíti szem elől a célját.
Ha van egy tízéves terved azzal kapcsolatban, hogy hová akarsz eljutni, akkor kérdezd meg, hogy miért nem tudod ezt hat hónap alatt elérni!