Hiszek annak fontosságában, hogy az ember célokat állítson maga elé. Ez adja meg az irányt, hogy merre menjünk és hogyan jussunk el oda. Ha nincsenek célok előttünk, sosem tudjuk meg, hogy elértük volna-e őket.
Céljaid elérésének esélyét jelentős mértékben növeli, ha hozzáfogsz a megvalósításhoz. Ebben pedig az segít igazán, ha képes vagy belátható, felfogható, megemészthető elemekre bontani az előtted álló feladatot.
Mozgó célpontot nehezen találhatsz el. A bizonytalanul megfogalmazott célok lehetetlenné teszik a biztos eredmény elérését.
Az optimizmus fontos. A célok kitűzésekor egy kicsit bolondnak kell lenni.
A győzelemnél sokkal fontosabb, hogy mit és hogyan teszek érte. Felkészültem? Összpontosítok? Figyelmesen bántam-e a testemmel, egészségesen, gondosan tápláltam-e? És az edzések? Maximális erőbedobással edzettem, ahogy kell? Egész pályámon ilyen kérdések igazgattak, és hasonlókat tesz föl magának bárki (azaz mindenki), aki törekszik valamit jól csinálni. Természetesen akarjuk, hogy előléptessenek a munkahelyünkön, hogy belénk szeressen az a lány vagy az a fiú, hogy mi nyerjük meg az 5 kilométeres futóversenyt. De nem az eredmény – hogy megkapjuk-e, amit akarunk – határoz meg minket. Hanem az, ahogyan elértük.














