Nem szakmai zenész szeretnék lenni. Egy gerincsérülésből felépült ember viszont egy dedikáláson átadott egy maga által készített plakettet, mondván, nem tudna újra járni, ha nem az én dalaimat hallgatta volna a kórházban.
Baromi jó külsőm van és gyönyörű a feleségem. Sportos testem van, nekem nem kell az a külső, mint ami Szécsi Palinak volt. Kevés díj van, amit nem kaptam meg. A szakma is remekül megy.
Ha tehetem, ki sem megyek az utcára. Nem megyek olyan helyekre, ahol tömeg van. Ez néha problémás, hiszen jó volna a gyerekeimmel kimenni az állatkertbe. A rajongásnak több oldala is van, többek között egy olyan is, amit én nem nagyon tudok kezelni.
Máig nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy az Isten megáldott ezzel a hanggal, ez csodálatos dolog.
Én úgy érzem, hogy a rajongás többnyire inkább a dalaimnak, illetve annak szól, ahogy előadom ezeket a dalokat.
Nem akarok politizálni, de néhány ember összeülhetne, és pikk-pakk megbeszélhetné, hogy most ólomkatonákkal játszunk vagy emberekkel?
A jóistennek hála, minden lemezem gyémántlemez lett.
Ha a jóisten megsegít és egészséges vagyok, olyan nincs, hogy ne sikerüljön egy koncert.
Egy nemzetközi karrierhez külföldön kellene élni, de nincs sok kedvem elmenni Magyarországról, jól érzem magam itthon.
A dalszövegeim arról szólnak, hogy békésebben éljünk, jobban figyeljünk oda egymásra. Ezt ugyanis elfelejtettük.
Nagyon jól ismerem az előadóművészeti szakmát. Fényesen csillog, csak sokat kell suvikszolni.
Tenor beállítottságú énekes vagyok, Pavarotti a példaképem.
Az elsőrendű célom, hogy az országnak, ahol születtem, megmutassam magam.
Tudom, többször kéne átölelni téged,
és jobban kéne vigyáznom rád.
S neked többször kéne átölelni engem,
mert az mindig, mindig visszavisz hozzád.