Végső élettapasztalatunk percről percre, napról napra alakul ki. Minden egyes cselekedetünk saját történetünket gyarapítja, mind vezet valahova, remélhetőleg valamiféle varázslatos kiteljesedéshez.

Az agynak az idegtudomány által neuroplaszticitásnak nevezett képességét felhasználva lehetséges úgy irányítani a gondolatainkat és a tapasztalásainkat, hogy azok újraformálják és megerősítsék az agy sérült részeit.

Miután egy közel 140 km/óra sebességgel száguldó autó fejre állt velem egy kanyarban, akkor megtanultam, hogy a halál küszöbére zuhanva három kérdést kényszerülünk feltenni magunknak: Éltünk-e? Szerettünk-e? Számítottunk-e?

Akármilyen helyzetben, akármilyen körülmények vagy lehetőségek között találja is magát az ember, szelleme mindig elég szabad ahhoz, hogy megválassza, miképpen éli meg, értelmezi és végső soron formálja a saját világát.

Az élet úgy teljes, ha tovább menetelünk akkor is, amikor fáradtak, gyengék és ijedtek vagyunk; s amikor harcostársainkban – a testvéreinkben, a családunkban, a barátainkban, akik végig támogattak minket és velünk küzdöttek, bármilyen homályosnak és őrültnek tűnt is a célunk – igaz szövetségesekre lelünk.

Az élet csak akkor ajándékoz meg minket bölcsességgel és értelemmel, ha herkulesi erővel dolgozunk valami magasabb célért, s a verejtékünkkel – sőt esetenként a könnyeinkkel – fizettünk meg érte.

Kétségtelen, hogy az életedben a bátorság következő szintjének elérésére nyitottan és őszintén kell megközelítened a kérdést, hogy ki vagy, mire vágysz, mire vagy valójában képes, és mit vagy kész megtenni.

Ne pazarolj éveket arra, amit hónapok alatt megtehetnél némi tervezéssel és pontosabb, figyelmesebb kivitelezéssel. Találd ki mi lesz az öt lépésed. Dolgozz rajtuk keményen és mindig a következő lépésre gondolj, ami segít valami jelentőset létrehozni, amire büszke lehetsz, ami rendkívülivé tesz.