Az elmés mondások többnyire ismétlések.
Bármely probléma legjobb megoldása az, amely a lehető legelőnyösebben érinti a lehető legtöbb lényt.
Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.
Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?
A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság határtalan.
Hogy meglásd, mire vezet valami, legjobb, ha megvárod, amíg a végéhez ér.
Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
Vannak dolgok, amiket nem lehet kettévágni. Nem lehet félig szeretni valakit. Nem lehet félig elárulni, nem lehet félig hazudni.
Az út végtelen, de mi nem: elhasználódunk, megtörünk. Egyeseket megkeményít, eszesebbé tesz, egy bizonyos pontig. (…) De legvégül a gyengeség, és a csüggetegség következik.
Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember.
Aki az igaz felismeréshez akar jutni, a nehézségek hegyét egyedül kell annak megmásznia.
