Lost idézetek

Egy rövid ideig egy kis angliai plébánián szolgáltam. Minden vasárnapi mise után láttam, hogy egy fiú vár hátul a templomban. Aztán egy napon a fiú bevallotta nekem, hogy a kutyáját agyonverte egy lapáttal. Azt mondta, hogy a kutya megharapta a csecsemő húga arcát és meg kellett őt védenie. És azt akarta tudni, hogy ő ezért a pokolba kerül-e? Mondtam neki, hogy Isten meg fogja érteni és megbocsát neki, amennyiben sajnálja. De a fiút nem érdekelte a megbocsátás. Csak attól félt, ha a pokolba jut, akkor a kutya is ott lesz, és várja őt.

Mindig félünk az újtól, attól, amit nem ismerünk, vagy még nem tapasztaltunk. De ha nem vágunk bele, soha nem tudjuk meg, hogy megéri-e a kockázatot.