Életünk során gyakran halljuk, hogy a világ olyan, amilyen, és az a dolgunk, hogy éljük az életünket ebben a világban. Ha tehetjük, ne ütközzünk állandóan falakba. Legyen boldog családi életünk, érezzük jól magunkat, és takarékoskodjunk. Ez egy nagyon korlátozott élet, de ha felismersz egy egyszerű igazságot, ennél sokkal tágabb is lehet. Így hangzik: az életed minden aspektusát olyan emberek találták ki, akik semmivel sem okosabbak nálad. De te változtathatsz ezen. Hatással lehetsz az életedre… és ha ezt felismered, már sosem leszel a régi.
Megpróbáljuk a bennünk levő tehetséget arra használni, hogy megmutassuk, milyen nagyra becsüljük az előttünk járók eredményét, és hogy ehhez hozzátegyünk valamit a magunk részéről. Engem ez vitt előre.
Tudom, hogy a megfontolva haladásnak is megvan az előnye, de a magam részéről az ősrobbanást kedvelem.
Nekem nem az a dolgom, hogy kedves legyek az emberekkel, hanem az, hogy jobbá tegyem őket.
Az nem izgat, hogy én legyek a leggazdagabb halott a temetőben… De ha este úgy fekszem le az ágyba, hogy aznap valami nagyszerű dolgot csináltam… az már igen.
Holnap fedezzünk fel valamit és ne azon keseregjünk mi történt tegnap.
Szerintem a művészet az, hogy az ember meglássa maga körül a lényeget. Hogy megértsen valamit, ami még soha senkinek nem sikerült és ezt közölje a többiekkel, akiknek nem adatott meg ez az éleslátás.
Milyen lenne a világ az Apple nélkül? Gondoljunk csak bele. A jövő héten nem jelenne meg a Time. Másnap reggel az amerikai újságok 70%-a nem jelenne meg. A srácok 60%-ának, a tanárok 64%-ának nem lenne számítgépe. A weboldalak fele amelyeket Mac-en készítettek eltűnne. Olyan értékről beszélünk tehát, amelyet érdemes megóvni. Értik?
Az én szememben a Beatles a tökéletes üzleti modell. Négy tehetséges srác, akik féken tartották egymás negatív energiáját. Kiegyensúlyozták egymást és a végeredmény több volt, mint a részek összege. Így működik az üzleti élet is: a gazdasági sikereket nem egy ember éri el, hanem a csapat.
Aki elég őrült ahhoz, hogy elhiggye, hogy meg tudja változtatni a világot, az meg is teszi.
A fókuszálás a nemekről szól. Folyton nemet kell mondanunk. Ennek eredményeként olyan nagyszerű termékek születnek, ahol az egész több, mint a részek összessége.
Az élet néha fejbe vág egy téglával. De ne veszítsd el a hited!
Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni.
A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden – minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem – szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk.
Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik.
A halál a közös úticél, amiben mindannyian osztozunk, és ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert a halál valószínűleg az élet legjobb találmánya, a változás mozgatórugója: eltünteti a régit, hogy helyet adjon az újnak.
Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.
