Megpróbáljuk a bennünk levő tehetséget arra használni, hogy megmutassuk, milyen nagyra becsüljük az előttünk járók eredményét, és hogy ehhez hozzátegyünk valamit a magunk részéről. Engem ez vitt előre.
Steve Jobs
1955. február 24. — 2011. október 5.
az Apple egykori elnöke és vezérigazgatója
Minden kütyümet odaadnám, ha egy délutánt Szókratésszel tölthetnék.
Tudom, hogy a megfontolva haladásnak is megvan az előnye, de a magam részéről az ősrobbanást kedvelem.
Nem mi voltunk az elsők ezen a pályán, de mi lettünk a legjobbak.
Nekem nem az a dolgom, hogy kedves legyek az emberekkel, hanem az, hogy jobbá tegyem őket.
Az nem izgat, hogy én legyek a leggazdagabb halott a temetőben… De ha este úgy fekszem le az ágyba, hogy aznap valami nagyszerű dolgot csináltam… az már igen.
Holnap fedezzünk fel valamit és ne azon keseregjünk mi történt tegnap.
Szerintem a művészet az, hogy az ember meglássa maga körül a lényeget. Hogy megértsen valamit, ami még soha senkinek nem sikerült és ezt közölje a többiekkel, akiknek nem adatott meg ez az éleslátás.
Milyen lenne a világ az Apple nélkül? Gondoljunk csak bele. A jövő héten nem jelenne meg a Time. Másnap reggel az amerikai újságok 70%-a nem jelenne meg. A srácok 60%-ának, a tanárok 64%-ának nem lenne számítgépe. A weboldalak fele amelyeket Mac-en készítettek eltűnne. Olyan értékről beszélünk tehát, amelyet érdemes megóvni. Értik?
Az én szememben a Beatles a tökéletes üzleti modell. Négy tehetséges srác, akik féken tartották egymás negatív energiáját. Kiegyensúlyozták egymást és a végeredmény több volt, mint a részek összege. Így működik az üzleti élet is: a gazdasági sikereket nem egy ember éri el, hanem a csapat.