Miféle józan ész, mifajta bölcsesség az, mely a koraszülött igazságot életre valónak tekinti?
Sütő András
1927. június 17. - 2006. szeptember 30.
erdélyi magyar író
Majd ha szükséged lesz rá, te is visszatérsz a te istenedhez, akit elhagytál, és aki nem hagyott el téged.
Ami nekünk méretett ki, nem hagyható másra.
Nagyapám az emberi élet egyetlen értelmét a munkában látta. Az élethez való jogunkat a fölvagdalt száraz ág ölszámán, a mosáshoz, főzéshez felhordott víz mennyiségén mérte.
Adjon Isten sokakat, sok karácsony napokat, bort, búzát eleget, az üvegnek feneket, hogy ihassunk eleget.
Tisztességes demokráciát csak tisztességes emberekkel lehet fenntartani.
– Verekedés volt?
– Olyanszerű.
– Miből támadt?
– Pálinkából. Az a legnagyobb uszító.
Mire megbarátkoznék az egyik félelemmel: körülfon a másik.
A halál jelezte, hogy nemcsak másokra: reám való tekintettel is létezik. Ebben az összefüggésben eladdig nem vettem őt tudomásul.
A nyelv olyan, fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik.
Néz ki belőlük a lélek, mint toronyból a bakter.
Hol vagy, Isten, hol vagy, Krisztus, mikor az ártatlanokat nevetekben halálba kergetik?!
Ha nincs járható út: mindegy, melyiken indulsz.
Az asszonyt szeretni kell; az asszony semmitől sem hal meg, csak attól, ha nem szeretik.
A szabadság veszedelmeit nem a betiltás: maga a szabadság teszi ártalmatlanná.
A legsajgóbbak az elnémított emlékek; amikor majd föloldódnak a fecsegésben, bizonyos, hogy velük együtt elmúlt a sajogás is.
Az idő embereken lépdel.
Rongy ember, aki nem tiszteli az elődeit és a halottait. Nem csak a sajátjait, a másokéit is. Ha egy városi gyászmenetben meg akarod tudni, kik a parasztok vagy paraszti származásúak: számold meg a levett kalapokat.
Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember.
A szülőföld nem múlik el; mi szoktunk kimúlni belőle.
Mások ezeket keresték még



