Panaszból lesz az igazság. A panaszok kicsiny tojásaiból kelnek ki az elégtétel verebei.
Sütő András
1927. június 17. - 2006. szeptember 30.
erdélyi magyar író
Hozzá ne nyúlj az ellenségedhez, míg nem vagy biztos benne, hogy fejét veheted! Mikori ez a figyelmeztetés? Kinek szól, ha nem az ostobáknak, a hadi tudományokban és számtanban megbukott kalandoroknak: a hiszékenység vámszedőinek.
A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem erdőben, hanem bokorban születtem, az anyanyelv diribdarabjai közé, ahol minden, amiből a legkisebb költőnek is föl kellene ruhászkodnia: csupa maradvány, foltnak való, szalagvég, elullajtott kacat.
Bicskázás nem esett, a véleménycserének ez az ősi formája nálunk nem nagyon ismeretes.
Vedd el az emberektől a megemlékezés jogát, s már kettébe is vágtad őket.
Vannak ilyen napok. Az ember nem vár semmi jót, és elhozzák a rosszat.
Ki tudhatja, mi esik meg egy macskával, miután esténkint – teljességgel igazságtalanul, mivel nincs megegyezés rá – kidobják a házból.
– Igyunk. Hagyjuk a múltat – legyint apám.
– Hagyhatod. De ott van benned.
A döntő szót apák, anyák helyett – még tán a szerelmes fiatalok helyett is – a felforrott test mondja ki, szótalan végtagok íteleteként.
Nem kél ki a mag, amely rossz földbe hullott.
Aki alszik, aludjon, aki él, az éljen!
A halálnak, ha már egészen közel van, nincs jelentősége.
Akár egy elgörbült szeg, úgy ül ott az idő súlya alatt.
A gyászközönség átalakult az élők küzdelmes gyülekezetévé. Kinek-kinek a boros pohara mellé egy másik pohár kerül – csordultig telve a mindennapok gondjaival. Isszuk, amíg össze nem roskadunk. A falról nagyapó néz le ránk bölcs megértéssel.
A versek nagyon szépek, mondta.Nincs bennük politika, nem veszélyesek. Arról tanúskodnak, hogy valaki megbolondult.
Nem titok az, amit két asszony tud.
Ahol véget ér a szó: ott kezdődik a fogak vicsorgatása.
Az igazság csak egyetlen módon létezhet: ha érvényesítik. Másként olyan, mint az Isten: csak beszélünk róla, de sohasem látjuk.
Valójában mi más az írás, mint az együttérzés hatalmával elszegődni a gyalogos emberek mellé!
Ahol a tiltás: mindig ott a költő.
Mások ezeket keresték még



