Nézzenek önmagukba, mert ezzel kezdődik a szeretet.
Oprah Winfrey
70 idézet
1954. január 29. -
kétszeres Primetime Emmy- és többszörös Daytime Emmy-díjas amerikai televíziós műsorvezető, színésznő, producer, üzletasszony, politikai aktivista, író és médiatulajdonos
A meghittség hiánya nem másoktól teremt távolságot, hanem önmagunk semmibe vételének a jele.
Minekután ezrekkel beszélgettem az évek során, megtanultam, hogy minden embert egyetlen közös kívánság mozgat: a megbecsülés vágya.
Nincs erő kihívások, nehézségek, ellenállás és gyakran szenvedés nélkül. Azokból a gondokból meríthetünk erőt, bátorságot; azok taníthatnak önfegyelemre, kitartásra és elszántságra, amelyek láttán széttárjuk a kezünket, és kegyelemért könyörgünk a sorshoz.
Ha hajlandók vagyunk tanulni a hibáinkból, s az akadályokat a cél felé mutató mérföldköveknek tekintjük, ez árulkodó jele annak, hogy jó irányban haladunk.
Aki annak látja a nehézségeket, amik, soha nem veszíti szem elől a célját.
Minden lehet áldás, csoda és lehetőség, ha hajlandók vagyunk így tekinteni rá.
Minden akadálynak értelme van. Hogy azután elég nyitottak vagyunk-e, és tudunk-e mindebből tanulni, eldönti, kimászunk-e a csávából, vagy megrekedünk benne.
Megtanultam, hogy néha ki kell lépnünk az egónkból, mert csak így ismerhetjük fel az igazságot. Ezért amikor nehézségek merülnek fel, azt tapasztaltam, hogy a legjobb ilyenkor feltenni magamnak az egyszerű kérdést: Mi ebből a tanulság?
Szinte kivirulok, amikor a szív dolgairól, érzelmekről és kapcsolatokról beszélek nagy közönség előtt. Valami történik közöttem és a beszélgetőtársam között. Legyen bárki, érzem őt, ahogyan azt is, hogy viszonozza feléje kibocsátott rezgéseimet.
Amikor szembenézünk félelmeinkkel, tudnunk kell, hogy noha az elképzelhető legkeményebb harc vár ránk, de ha mindeközben nyitottak és kezdeményezők maradunk, feltétlenül megerősödve kerülünk ki a küzdelemből.
Valahányszor nehéz döntés elé kerülök, felteszem magamnak a kérdést: Mit tennék, ha nem félnék a tévedéstől, visszautasítástól, vagy attól, hogy nevetségessé válok, esetleg magamra maradok? Nos, biztosan tudom, hogy amennyiben nem törődünk a félelemmel, azt a választ kapjuk, amit keresünk.
Nem szabadulhatunk meg mindennapos félelmeinktől, mert aki él, az fél is.
Minden egyes nap új lehetőségeket kínál a lelki gyarapodásra.
Felnőtté érésem szinte minden szakaszában magányosnak éreztem magam. Nem voltam egyedül – mindig voltak körülöttem –, de tudtam, hogy kizárólag rajtam múlik, ép lélekkel kerülök-e ki az egészből. Éreztem, hogy muszáj a saját lábamra állnom.
Nem számít, kik vagyunk vagy honnan jöttünk, mindegyikünknek megvan a magunk külön útja.
A legfőbb spirituális törekvésem az, hogy megmaradjak a pillanatban. Ne próbáljak a jövőbe látni, , és hogy átérezzem a jelenben rejlő hatalmas erőt. Ez, barátaim, a boldogság titka.
Csöppnyi kételyem sincs, hogy a könyvek megnyitnak bennünket. Bármit hozzáférhetővé tesznek számunkra, amit csak ésszel fel tudunk fogni. A legjobban azt imádom bennük, hogy lehetővé teszik a felemelkedést. Azt, hogy egyre magasabbra törjünk, a csúcs felé.
A könyvek menekülést jelentettek számomra. Manapság szent élvezetként tekintek egy jó kötetre, aminek segítségével ott lehetek, ahol épp kedvem tartja. Ez a legkedvesebb időtöltésem.