Szinte kivirulok, amikor a szív dolgairól, érzelmekről és kapcsolatokról beszélek nagy közönség előtt. Valami történik közöttem és a beszélgetőtársam között. Legyen bárki, érzem őt, ahogyan azt is, hogy viszonozza feléje kibocsátott rezgéseimet.
Amikor szembenézünk félelmeinkkel, tudnunk kell, hogy noha az elképzelhető legkeményebb harc vár ránk, de ha mindeközben nyitottak és kezdeményezők maradunk, feltétlenül megerősödve kerülünk ki a küzdelemből.
Valahányszor nehéz döntés elé kerülök, felteszem magamnak a kérdést: Mit tennék, ha nem félnék a tévedéstől, visszautasítástól, vagy attól, hogy nevetségessé válok, esetleg magamra maradok? Nos, biztosan tudom, hogy amennyiben nem törődünk a félelemmel, azt a választ kapjuk, amit keresünk.
Nem szabadulhatunk meg mindennapos félelmeinktől, mert aki él, az fél is.
Minden egyes nap új lehetőségeket kínál a lelki gyarapodásra.
Felnőtté érésem szinte minden szakaszában magányosnak éreztem magam. Nem voltam egyedül – mindig voltak körülöttem –, de tudtam, hogy kizárólag rajtam múlik, ép lélekkel kerülök-e ki az egészből. Éreztem, hogy muszáj a saját lábamra állnom.
Nem számít, kik vagyunk vagy honnan jöttünk, mindegyikünknek megvan a magunk külön útja.
A legfőbb spirituális törekvésem az, hogy megmaradjak a pillanatban. Ne próbáljak a jövőbe látni, , és hogy átérezzem a jelenben rejlő hatalmas erőt. Ez, barátaim, a boldogság titka.
Csöppnyi kételyem sincs, hogy a könyvek megnyitnak bennünket. Bármit hozzáférhetővé tesznek számunkra, amit csak ésszel fel tudunk fogni. A legjobban azt imádom bennük, hogy lehetővé teszik a felemelkedést. Azt, hogy egyre magasabbra törjünk, a csúcs felé.
A könyvek menekülést jelentettek számomra. Manapság szent élvezetként tekintek egy jó kötetre, aminek segítségével ott lehetek, ahol épp kedvem tartja. Ez a legkedvesebb időtöltésem.
El sem tudom képzelni, hol vagy ki lennék az olvasás elengedhetetlen segédeszköze nélkül.
Felismerések, információ, tudás, ösztönzés, erő – mindez ott van egy jó könyv lapjain.
Azt akarom, hogy minden napom új kezdet legyen, amit azzal folytathatok, amire lehetőség nyílik. Hogy minden lehetséges formában megtapasztaljam a boldogságot.
A világ minden sárgarépája, zellere és bőr nélküli csirkehúsa sem tudja megadni azt a mennyei kielégülést, amit egy szelet csokoládé meg tud – feltéve ha ez az, amit úgy istenigazából megkívántunk.
Az olyan étel, amelyik valódi élvezetet okoz, hosszú és rövid távon egyaránt inkább hasznunkra válik, mint holmi töltelékeledel, ami után tovább keringünk a konyhánkban a frigó körül.
A siker vagy kudarc kulcsa mindig a kezünkben van, mi magunk vagyunk a leginkább befolyással az életünkre.
Bárki, aki egyszer már a halál közelébe került, tanúsíthatja, hogy élete végén senki nem a hivatali túlórákat veszi számba, sem azt, mennyi van a házastársával közös bankszámláján.
Az öröm megkétszerezett energia: amit kibocsátunk magunkból, visszaáramlik ránk.
Az élet nagy áldása, ha tudatában vagyunk a négy- és ötcsillagos élményeknek, s meg is teremthetjük rájuk a lehetőséget.