A mai kultúra túlságosan sok passzív és értéktelen szórakozást kínál. Ennek is nagy szerepe van abban, hogy a flow csak ritkán fordul elő a hétköznapokban. Egy eszményi társadalomban az emberek faragnának, szőnének, programoznának, festenének, történeteket mesélnének, énekelnének, táncolnának, és nem lenne szükség annyi hivatásos művészre az emberek szórakoztatásához.
Kultúra idézetek
Őriznünk kell hagyományainkat! Kodály azt is mondotta, hogy a magyarság olyan, mint a kultúra. Nem lehet örökölni. Azt mindenkinek meg kell szereznie. Vagyont, pénzt, anyagi javakat örökölhetünk, de kultúrát, magyarságot nem. Legfeljebb bizonyos hajlamot hozzá. S előfordulhat, hogy a kevesebb hajlamú a maga szorgalmával többet szerez meg belőle, a több hajlamú meg akár el is veszítheti.
Jelentékeny sikereink vannak szellemi téren. Első ízben sikerült a középiskolákban, a felsőiskolákban a dolgozó nép fiainak megfelelő helyet biztosítani. A széles tömegek mohón szívják magukba a szocialista kultúrát. Két-három évvel ezelőtt például az amerikai vagy burzsoá-filmeken nőtt mozibajárók jelentékeny része idegenkedve, vagy éppen értetlenül állott a szovjet filmekkel szemben. Most már itt is megtört a jég. A szovjet filmek végre kivívták maguknak a megérdemelt elismerést. Ugyanez vonatkozik a szovjet színdarabokra és a szocialista kultúra minden egyéb termékére. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kultúrszomjat, amely nemcsak a marxista-leninista klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedéssel követeli.
A beteg embereket a beteg kultúra hozza létre, az egészséges emberek lehetőségét az egészséges kultúra teremti meg. Ám az is igaz, hogy a beteg emberek még betegebbé teszik a kultúrát, az egészséges emberek pedig még egészségesebbé. Az egyéni egészség javítása egy lépés az egészségesebb világ megalkotása felé.
Minden kultúra értékes lehetőségek egyensúlyában áll, s ezt oly módon hozza létre, hogy a maga értékvilága szempontjából különbséget tesz ember és ember között szentség, nemesség, tehetség, tudás, erény, szépség, siker, alkotás vagy szorgalom szerint, s e különbségtétel alapján kiosztja mindenki számára a megfelelő értékes lehetőségeket; hatékony közmeggyőződés formájában megszabja a velük való élés szabályait: a maga képére alakítja a társadalom jogi és gazdasági rendjét, de a mindig szükségszerűen elégtelen jogi korlátokon belül is a közmegvetés, s ha kell, a kiközösítés szankciójával megmondja, hogy mi méltánytalan, mi aránytalan, s ugyanilyen erővel a közmeggyőződés védelme alá veszi a jogos és megérdemelt lehetőségeket
Az a benyomásom, hogy a kultúra nem annak a rendszernek a létén vagy csődjén áll vagy bukik, amely ellen harcol. A rosszból, a gyűlöletből, az abszurditásból, a stupiditásból mindig van bőven elég. Ezekre mint egyfajta ösztönző erőre a kultúrának mindig is szüksége van, noha nem csupán erre, természetesen. De olyan jelenségek, amelyek ellen a kultúra az emberi értékek nevében lázadni fog, mindig lesznek bőségesen.
A kultúra mindig azon szenved hajótörést, hogy az uralkodó osztályokat úgynevezett középiskolai oktatásban részesítik, amiből csak iszonyú tudatlanság, meg szellemi és erkölcsi éretlenség származik, az értelmi képesség természetellenes és káros használatának eredményeképpen. Járni és öltözködni sem tanulna meg egyetlen gyerek sem, ha a keze, lába vasban volna s csak akkor és aszerint mozoghatna, amikor és ahogy a gondozói rángatják.
















