1969. november 4. -
Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész
Szükségünk van korlátokra, határokra, gravitációra, demarkációra, formára és ellenállásra ahhoz, hogy legyen rend. Ez a rend felelősséget teremt. A felelősség ítélőképességet teremt. Az ítélőképesség választást teremt. A szabadság a választásban rejlik.
A túl sok lehetőség zsarnokká tehet bárkit, szabaduljunk hát meg a feleslegtől, ami megakadályoz abban, hogy jobban önmagunk legyünk. Amikor csökkentjük azokat a lehetőségeket, amelyek nem táplálnak bennünket, előbb-utóbb, szinte véletlenül, több opció lesz előttünk, amely viszont táplál.
Az első lépés, amely az identitásunkhoz vezet, általában nem az, hogy tudom, ki vagyok, hanem hogy tudom, ki nem vagyok. Kizárásos alapon haladunk.
Nem olyan túl menő srác voltam, aki a falnak dőlve cigizik a bulin; nem, én az a srác voltam, aki táncol. Aki hajtja a csajokat és minden koncerten odafúrja magát az első sorba, akármilyen későn ér oda. Odateem magam. Rámenős voltam.
Vannak hamukázók és vannak hazudozók. Az a különbség, hogy a hazudozó titkolja, hogy hamukázik, a hamukázó viszont elárulja, hogy hazudik. Ezért bírom jobban a hamukázókat a hazudozóknál.
A szerencse istennője Fortuna,
Fortuna a sors nővére,
a sors az isteni rend,
és az isteni rend maga Isten.
Szóval én úgy látom,
ha hiszel a szerencsében,
hiszel Istenben.
Sráckoromban a kedvenc tévésorozatom A hihetetlen Hulk volt Lou Ferrigno főszereplésével. Csodáltam az izmait, és ing nélkül, behajtott karral és magasra emelt ököllel pózoltam a tévé előtt, a testépítők bicepszmutogatását utánozva.
A kreativitásnak kellenek határok. Az individualitásnak kell ellenállás. A Földnek kell gravitáció. Ezek nélkül nincs forma. Nincs művészet. Csak káosz.
Minden új vállalkozás elején szükségünk van fegyelemre, útmutatásra, kontextusra és felelősségre. Az az áldozathozatal ideje. A tanulásé, a megfigyelésé, az okulásé.
Vallásos család voltunk, az Ótestamentum tiszteletére neveltek bennünket, de nem csak a pokoltűz meg a kénkő számított. Nem, Jézus
könyörületesebb tanításai szintén helyet kaptak szüleink nevelési elveiben.
Mialatt anyánk vakmerő egzisztencializmusra tanított bennünket, aközben apánk az egyszerű józan észre.
Tudni az igazat, látni az igazat és elmondani az igazat, ez mind más tapasztalat.
Szerető családból jövök. Talán nem mindig kedveltük egymást, de mindig szerettük. Ölelkeztünk, puszilkodtunk, birkóztunk, verekedtünk. Nem tartottunk haragot.
Egy meghiúsult elvárás jobban fáj, mint egy meghiúsult remény, ugyanakkor egy beteljesült remény boldogabbá tesz, mint egy teljesített elvárás.
Két bölcsesség, amit gyakran az élet általános szabályainak tekintenek. Mindkettőnél van kiskapu. Az emberek néha nem akarják azt csinálni, ami te. És ami az egyik embernek étvágy, az a másiknak gyomorrontás.
Minden rombolás végül építéshez vezet, minden halál születéshez, minden fájdalom örömhöz. Egyszer lenn, máskor fenn, ha nem ebben az életben, akkor a következőben.
Azokat a problémákat, amelyekkel ma szembenézünk, az élet visszapillantó tükrében előbb-utóbb áldásnak látjuk.
Hiszem, hogy minden, amit az életben csinálunk, egy terv része. A terv néha úgy alakul, ahogy kell, néha pedig nem. Ez is a terv része.
