Sosem voltam az a gyerek, aki üldögélt és az esküvőjéről ábrándozott. Nem törtem a fejem ilyesmin, és amikor először megkérték a kezemet, nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Életem! Ígéred, hogy boldog lesz szerelmünk,
Nem válunk soha szét: én veled és te velem.
Istenek, adjátok, hogy amit mond, úgy is akarja,
őszintén szóljon, benne legyen szíve is;
engedjétek e drága barátság szent kötelékét hordoznunk
az egész élten át közösen.

Az arany egy sokmilliárd évvel ezelőtti szupernóva-robbanás eredménye. A gyűrű, amit viselünk, egy masszív csillag összeomlásából származik. Ennek a csillagkatasztrófának a maradványait hordjuk összetartozásunk jeleként. Illik hozzánk, ez is ugyanolyan mélyen gyökerezik az univerzum feltételezett rétegeiben, mint mi.

Pusztán attól, hogy valami esküvővel kapcsolatos, azonnal háromszorosára nő az ára. Szeretnél két babérfát a házad bejárata mellé kétoldalt? Nagyszerű! Itt ez a két szép fa összesen ötven font lesz. Ja, hogy az esküvői banketthez kell? Az egészen más. Akkor hadd kössek pár szalagot a cserép köré, és mindjárt a duplájába kerülnek.

Két egymást megértő szív indul ma útra az élet viharos tengerén. Szivüket elválasztha­tatlanul csatolták egymáshoz, hogy ezzel is fo­kozzák erejüket az élet vihara ellen.

Vannak dolgok, amelyekben – jó esetben – egyszerűen képtelenség rutint szerezni. Ilyen esemény az esküvő.

Kellemes, gondtól ment élet, kedves otthon, mely a szeretett asszony által nyer életet: irigylendő földi javak; és hogy ezen czél eléressék, az eljegyzés előtt a próza és költészet, ész és szív karöltve járjanak.