Fekete István

Fekete István

172 idézet

1900. jan. 25. - 1970. jún. 23.

József Attila-díjas magyar író

Kapcsolódó személyek és kategóriák

Tudta, hogy minden malomban egy macska jár éjszaka. Nagy, fekete macska. Szemei zöldek, és akinek megmutatja magát, meghal még abban az évben.

Fekete István

Fekete macska idézetek

Szerencsétlen az a nép, amely így hallgat. Szerencsétlen, mert sokat nyel, és egyszer csak rájön, tele lesz, nem bírja tovább, és retteneteset ordít, s elrontott lelkiismeretével lehányja magát.

Fekete István

Lelkiismeret idézetek, Nemzet idézetek

A nedves fa sistergett, néha siránkozott, mint a légy a pók hálójában, s amíg a tűzrakás összeomlott, a kunyhó ajtaja előtt elballagott ragyogó emlékeivel a nyár.

Fekete István

Nyár idézetek

Az emlékek itt zsonganak körülöttünk, és felettük vidáman vagy sírva, imádkozva vagy temetve, de ott leng-bong a sok elmúlt harangszó, és láthatatlan szárnyával megérinti az öreg szíveket.

Fekete István

Emlékezés idézetek

Szerettem a könyvek, a papír, a betűk különös, nehéz szagát, ami a legújabb könyveknél sem érzett újnak, bár ezeknek illata meg sem közelítette egy-egy öreg kalendárium vagy biblia kimondhatatlanul titkos, időktől és gondolatoktól terhes aromáját.

Fekete István

Könyv idézetek

Csupa békés zsongás az erdő. Jó lenne itt maradni. Lefeküdni a galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket. Megvárni az estét, amikor gyermekszavú kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú katicabogarak a toronyőrök.

Fekete István

Fekete István idézetek a természetről, Természet idézetek

A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.
A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult meg a nád, mint egy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében.

Fekete István

Balaton idézetek, Fekete István idézetek a természetről, Tél idézetek

Fekete István idézetek – természet, emberség és tiszta gondolatok

Fekete István a 20. századi magyar irodalom egyik legkedveltebb írója, akinek művei generációk szívét hódították meg. Legismertebb regényei – mint a Tüskevár, a Téli berek vagy a Vuk – nemcsak szórakoztató történetek, hanem mély emberi üzenetek hordozói is. Írásai az egyszerű élet szépségét, a természet tiszteletét és az emberi kapcsolatok értékét emelik ki.

A Fekete István idézetek különlegessége abban rejlik, hogy tiszta, őszinte és gyakran költői nyelven szólnak a világról. Szavai a természet örök körforgásáról, az állatok szeretetéről, a barátság erejéről és az emberi jóságról mesélnek. Gondolatai arra ösztönöznek, hogy közelebb kerüljünk a természethez, jobban figyeljünk egymásra, és megtanuljuk értékelni az élet apró csodáit.

Idézetei különösen aktuálisak ma is, amikor sokan vágynak vissza a rohanó hétköznapokból a csendhez, a nyugalomhoz és a tiszta emberi értékekhez. Fekete István mondatai emlékeztetnek arra, hogy a boldogság nem a bonyolult dolgokban rejlik, hanem a természet egyszerű szépségében, a szeretetben és a tiszta szívben.

Az itt összegyűjtött Fekete István idézetek között találsz rövid, felemelő gondolatokat és mélyebb, elmélkedő sorokat is. Mindegyik egy apró ablak a szerző gazdag világába, amelyben a természet és az ember harmonikusan fonódik össze.

Merülj el Fekete István gondolataiban, és fedezd fel, hogyan adhatnak szavai megnyugvást, inspirációt és szeretetet a mindennapokban.

Népszerű témakör a szerzőtől:

Fekete István idézetek a természetről