155 idézet
1900. jan. 25. - 1970. jún. 23.
József Attila-díjas magyar író
A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.
A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult meg a nád, mint egy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében.
Balaton idézetek, Fekete István idézetek a természetről, Tél idézetek
Szeretem a horgászatot, és a vadászat édestestvérének tartom. Régebben napszámban elültem a Balaton nádasaiban, és fogtam is pár szép pontyot.
Erdély felé visz bennünket a vonat. Pihenni. Ez a „pihenés” abból áll, hogy reggeltől estig másszuk majd a hegyeket.
Jeges, nagy csizmáival csikorogva lépegetett az erdőn egy öregember: a Tél. Szakállán zúzmaragyöngyök csilingeltek, bajusza vége két, nagy jégcsapban lógott, és kék szeme hidegen mély volt, mint a Balaton vize dermedt hajnalokon.
Matula olyan közel volt a természethez, hogy csak egy nyelve volt, akár a varjaknak: a valóság nyelve.
Fekete István idézetek a természetről, Nyelv idézetek, Természet idézetek
Az idő eljárt. Hozott amit hozhatott, s vitt, amit vihetett.
Rendes ember csak hajnalban iszik pálinkát.
Állj ki amellett, amit szeretsz, és ne légy udvarias a magad kárára.
A délután lassan köddé vált, az öreg tölgyre felültek már a varjak, mint az éjszaka baromfiai, s az erdő sötétedő mélységében álomra simogatta a fákat az alkony.
Aztán megzendült a hegy, a messzeség, és szétszállt az egész világon a vágy, a Szeretet és a Béke halhatatlan muzsikája.
Húsvét van – gondolta, és még az arcára sütő napban is érezte, hogy ünnep van az egész világon.
Ha tehát szól a kakas, ne is fáradjon senki kísértetet látni, mert olyankor már minden tisztességes kísértet – alszik.
Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valóság az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
Tél volt, havas arcú, békés tüzű, karácsonyváró tél, és mi pásztorjátékra készültünk a göllei iskolában. Én voltam az egyik angyal.
Az emlékek csak addig emlékeztetnek, amíg van valaki, aki emlékezik.
Mert ősz lett közben. Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek. Elhidegült a patak is. Méregzöld színe kékre vált, mint a pala, és nem táncoltak már felette szitakötők. De az apró halak még szökelltek benne, csak úgy mozgott a víz utánuk.
Fekete István idézetek a természetről, Ősz idézetek, Természet idézetek
Aki siet, az nem lát semmit. Aki kocsin megy, még ennél is kevesebbet.
Este van, de ez a nap nem múlt el, mert vannak napok, melyek nem múlnak el soha.
Fekete István a 20. századi magyar irodalom egyik legkedveltebb írója, akinek művei generációk szívét hódították meg. Legismertebb regényei – mint a Tüskevár, a Téli berek vagy a Vuk – nemcsak szórakoztató történetek, hanem mély emberi üzenetek hordozói is. Írásai az egyszerű élet szépségét, a természet tiszteletét és az emberi kapcsolatok értékét emelik ki.
A Fekete István idézetek különlegessége abban rejlik, hogy tiszta, őszinte és gyakran költői nyelven szólnak a világról. Szavai a természet örök körforgásáról, az állatok szeretetéről, a barátság erejéről és az emberi jóságról mesélnek. Gondolatai arra ösztönöznek, hogy közelebb kerüljünk a természethez, jobban figyeljünk egymásra, és megtanuljuk értékelni az élet apró csodáit.
Idézetei különösen aktuálisak ma is, amikor sokan vágynak vissza a rohanó hétköznapokból a csendhez, a nyugalomhoz és a tiszta emberi értékekhez. Fekete István mondatai emlékeztetnek arra, hogy a boldogság nem a bonyolult dolgokban rejlik, hanem a természet egyszerű szépségében, a szeretetben és a tiszta szívben.
Az itt összegyűjtött Fekete István idézetek között találsz rövid, felemelő gondolatokat és mélyebb, elmélkedő sorokat is. Mindegyik egy apró ablak a szerző gazdag világába, amelyben a természet és az ember harmonikusan fonódik össze.
Merülj el Fekete István gondolataiban, és fedezd fel, hogyan adhatnak szavai megnyugvást, inspirációt és szeretetet a mindennapokban.
