Ez igaz? Már megint húsvét lesz? Ugye, nem? Miért kell minden évben húsvétot tartani? Miért nem lehet csak minden második vagy harmadik évben? Vagy még ritkábban! Mondjuk, soha! Már előre félek. A húsvét feketével van a nyuszik naptárába felírva. Még hogy: „Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva…”! Ül a fenét! El akar bújni a sok elkényeztetett kölyök elől, akik már márciusban azért rágják a mami meg a papi fülét, hogy nekik nyuszikát vegyenek húsvétra!
Nagy ötlet! A csokinyuszi nem elég? Mert mit csinál a bugyuta gyerek az ő kis tapsifülesével? Gondozza? Ellátja? Nevelgeti? Persze! Mint a pattanásait! Nekimegy, mint borjú az anyjának!
Húsvéti idézetek
Húsvéti idézetek – inspiráló és ünnepi gondolatok a tavaszról, megújulásról és a húsvét öröméről. Szép idézetek húsvéti köszöntéshez.
A Húsvét kisbárány módjára szökdécselve, érett gyümölcsként illatozva szagok és szárnyak áradatát szórta szét a levegőben.
A húsvét a feltámadás ünnepe. Én ezt úgy értem: még ha a test egészen tönkrement is, az erős lélek meg tudja gyógyítani. A test földi, a test csak biológia és kémia, az ember pedig mégiscsak sokkal több annál. Amikor a lélek beteg, a test is megromlik. De ha az ember a lelkét megtisztítja, akkor a teste is szinte feltámad.
A húsvét azt jelenti, hogy átkelés, halál általi átkelés, a halál küszöbén való átlépés. A történelemben három húsvét van: a zsidók húsvétja; Krisztus húsvétja, amelyről elmélkedünk, és a mi saját húsvétunk.
A Húsvét egyáltalán nem népünnepély. Óvakodjunk attól, nehogy feltámasszuk Krisztust a képzeletünk paradicsomában és nehogy mítosszá alakítsuk a Feltámadást. Ne alakítsuk valami vigasztalóvá: borúra derű! Ez hamis! A Krisztusba vetett hit azt jelenti, hisszük, van egy dinamikus elve az átalakulásnak, vagyis a felszabadításnak. Mert nem vagyok szabad, mivel bűnös vagyok, úgy tudok szabaddá válni, ha átalakulok. Ezt jelenti a Feltámadás, szabaddá válás, átjutás a szeretet szabadságára, ez a szabadságra jutás gyökeres átalakuláshoz vezet.
Nem egy elképzelt lehetőség az, hogy meghalunk, hanem ez maga a valóság, amely komolyságot ad egész életünknek. A húsvét ünneplése pedig rávilágít ennek a ténynek a mindenkori aktualitására.
Húsvét öröme zeng
végig a partokon,
és a nap szívéből
gyógyír száll bűneinkre.Kivirágoznak a keresztek,
énekből van az ég.
Harangszó száll a mezőkön:
eljött közénk a szent nap.
A színes tojáshéjdarabkák pedig imitt-amott, még napok múlva is hirdetik, hogy nagyon szomorú, de a húsvét ünnepe megint elmúlt.
Megfeszítésének napján tisztelgek a Tanító előtt, aki az Isten fiának mondta magát. Akkor is, ha van Isten. Akkor is, ha nincs.
Húsvét akkor történik, amikor Jézus valami módon, titokzatosan beleszól az életünkbe.
A húsvéti szokásokhoz egyre inkább hozzátartozik, hogy barátainknak, ismerőseinknek képeslapot küldünk. A lapok küldése a képeslappal egyidős, és nagyon változatos jelképrendszerre bukkanhatunk rajtuk. Sajnos nem mindegyik tanúskodik jó ízlésről, de azért mindenki találhat kedvére valót. Az ajándékozás szokásának erősödésével megjelentek a húsvétiajándék-csomagoló papírok, a gyárak a csokoládékat húsvéti ruhába öltöztetik, s egyre újabb és újabb területet árasztanak el a nyuszik képek.
Nálunk a húsvét fő étkezése a húsvét vasárnapi ebéd. A hagyományos báránysült vagy tárkonyos bárány egyre inkább kiszorul az étrendből, helyét a baromfi foglalja el. A füstölt, főtt húsvéti sonka a vele együtt főzött, a sonkalétől különös ízt és színt kapott tojásokkal már a nagyszombati vacsorán asztalra kerülhet. Más országokban a hagyományos húsvéti étkezés a vasárnapi reggeli. A szépen díszített asztalnál mindenki tányérja mellett tojás lapul, s fő étele a friss húsvéti kalács.
Húsvét. Szép kis húsvét, mondhatom. Szürke ég, fekete gondolatok. Nem tudok mit kezdeni az életemmel. Lehet, már rég halott vagyok, csak elfelejtettek eltemetni.
Húsvét hétfő ünnepnapján
Öntözködni jöttem én,
Van-e elég piros tojás,
Van-e elég sütemény?
Szagos virág a kezemben,
Lányok, el ne fussatok,
Szagos víztől pirosabb lesz
Fehér bársony arcotok!
Nem sajnálom tőletek én
Az illatos locsolást,
Cserébe csak egyet kérek,
Húsvéti piros tojást.
Húsvét öröme zeng
végig a partokon,
és a nap szívéből
gyógyír száll bűneinkre.Kivirágoznak a keresztek,
énekből van az ég.
Harangszó száll a mezőkön:
eljött közénk a szent nap.
Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal.
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamír az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.
Nyolc éves voltam és annyira a szívembe zártam a húsvéti nyuszimat, hogy elhatároztam, nem eszem meg, hanem együtt fogunk megöregedni.
A húsvétról maradt tojást,
anya, én újragondolom.
Piros héját lebontom,
belsejét kettévágom,
de óvatosan, hogy a sárga
golyóbis egyben maradjon.
Fölemelem, és nap lesz,
kettészelem, és hold lesz,
aztán összetöröm és
kaszinótojást készítek
belőle neked, anya.
Húsvéti idézetek – remény, megújulás és ünnepi gondolatok
A húsvét az egyik legfontosabb tavaszi ünnep, amely a megújulásról, a reményről és az élet körforgásáról szól. A Húsvéti idézetek ezt a különleges hangulatot idézik meg: gondolatokat a tavasz ébredéséről, az ünnep szimbolikájáról és az együtt töltött családi pillanatokról.
Egy jól megválasztott húsvéti idézet segít kifejezni az ünnep üzenetét — legyen szó meghitt, vallásos vagy vidám hangulatú gondolatokról.
A megújulás ünnepe
A húsvét a természet újjászületésével érkezik. A virágzó kertek, a friss tavaszi levegő és a hosszabb nappalok mind a változás és az új kezdet jelképei. A Húsvéti idézetek ezt a reményt és optimizmust tükrözik, amely minden tavasszal új erőt ad az embereknek.
Család, hagyomány és ünnepi hangulat
A húsvéti időszak a közös élményekről és a hagyományokról is szól. A Húsvéti idézetek gyakran jelenítik meg az ünnep meghittségét, a családi összejöveteleket, valamint azokat a pillanatokat, amelyek a húsvétot különlegessé teszik.
Húsvéti idézetek minden alkalomra
Legyen szó húsvéti köszöntőről, üzenetről vagy közösségi bejegyzésről, a Húsvéti idézetek segítenek szavakba önteni az ünnep örömét és jelentését. Rövidek vagy elgondolkodtatók, de mindig a tavasz és az ünnep pozitív üzenetét hordozzák.