Idézetek Neked

Megkapod a saját versenyed közvetítését motorostul, minden egyes hanggal, mindenféle szöveg nélkül, semmitől sem zavartatva. Ez tökéletes, mivel szinkronban vagy önmagaddal, tudod, hogy vezetsz, mi megy át a fejeden, mik történtek, milyen gondok voltak. Látod és megtapasztalod az egészet kívülről, de tudod azt is, mi történt belül. És össze is kapcsolhatod a kettőt. Ez nagyon szórakoztató, ugyanakkor nagyon személyes is, szinte intim. Mivel szeretek mindent jó csinálni, jó mindent kielemezni, átgondolni, újra átélni.

Esetemben a verseny már kedden vagy szerdán megkezdődik. Aztán jönnek különböző fázisok. Csütörtökön még csak fejben készülsz, de már fizikailag is ott vagy, érzed a helyszínt, a közeget, péntektől vasárnapig pedig egyre mélyebbre és mélyebbre jutsz, és minden, a versenyhétvégéhez tartozó problémával szembesülsz. Aztán beszállsz, magadra öltöd az autót. Amikor a rajt előtt harminc perccel a rajtrácsra mész, ennek a ruhának tökéletesen passzolnia kell rád. Teljes harmóniában kell lenned az autóddal. Ilyenkor már semmi sem vonhatja el a figyelmedet, a legkisebb zavaró tényező sem. Teljes mértékben és a versenyre, a vezetésre, a stratégiádra kell koncentrálnod. De mindezt teljesen természetesen, anélkül, hogy erőltetnéd. Ha valami megzavar, hirtelen elbizonytalanodhatsz, határozatlanná válhatsz, és ez a legrosszabb, ami történhet veled. Teljes mértékben a célra kell koncentrálnod, a teljes versenyre, és tisztának kell maradnod fejben. A célodnak is tisztának kell lennie. Még öt, még három, még egy perc, beindul a motor. Mostantól amíg a motor dübörög, minden teljesen természetesen zajlik. Minden gondolatod elhalkul, az egész felkészülés elillan, most jön elő a személyiséged legtermészetesebb oldala. Mostantól azt teszed, amit tudsz, amit tanultál, és amit mindig is tenni szoktál.

Húszévesen arról álmodtam, abban reménykedtem, hogy Forma–1-es versenyző leszek és nyerek. Harminchárom évesen már tudom, milyen ez, most már minden szakaszon túljutottam, három bajnoki címet szereztem, sok versenyt nyertem. Pontosan tudom, hogy jut el idáig az ember. Húszévesként csak hittem, hogy tudom, de nem voltam biztos benne, ezért a hitem és reményeim irányítottak, melyeket még bizonyítanom kellett. Ma, harminchárom évesen erre már nincs szükségem. Tudom, hogy képes vagyok rá, azt is, hogyan, de azt is, milyen sok bosszúsággal jár tudni ezt, miközben bizonyos körülmények között, technikai okok miatt ez mégsem megy. Ezt 1993-ban megtapasztaltam.