Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott. Malacka megesküdött, hogy soha életében – pedig megvolt már három – vagy négyéves is – nem látott ennyi esőt egyszerre és egyfolytában. Nap mint nap, reggel, délben, este esett az eső. Mit tehet egyebet egy eső, nem igaz? Esik.
Az ember nem bocsáthat be mindenkit a lakásába… Nem árt egy kis elővigyázat.
– Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek – ismételte Malacka.
– És … ezt nekem mondod?
– Neked hát, Füles!
– És… és…. az én születésnapomra célzol?
– Arra.
– Úgy érted… izé… hogy nekem igazi születésnapom van?
– Úgy bizony, Füles, és én ajándékot is hoztam neked.
Malacka: “Hogy betűzik azt, hogy szeretet?”
Micimackó: “Azt nem betűzik…, azt érzik.”
Az a nap a kedvencem, amit veled tölthetek. Szóval, ez a kedvenc napom.
A szeretet azt jelenti, hogy akár több lépést is hátrálsz azért, hogy a másiknak örömet szerezz.
Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el, mert ha arra gondolok, hogy elfelejtesz, akkor inkább nem megyek sehova.
Nem várhatsz mindig arra, hogy mások meglátogassanak. Néha neked kell meglátogatnod másokat.
Azt hiszem, mivel álmodunk, nem kell sokáig külön lennünk. Ha benne vagyunk egymás álmában, mindig együtt vagyunk.
Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.
Ha te száz évig élsz, én száz év mínusz egy napig szeretnék, hogy sose kelljen nélküled élnem.
Van úgy, hogy a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.
Ha valaha is lesz olyan nap, hogy nem lehetünk együtt, őrizz a szívedben. Ott örökre megtalálsz.
