A szorongás vagy a depresszió nemegyszer az érzelmi agy olyan vészkiáltása, amelyet akkor bocsát ki, amikor úgy érzékeli: veszélyben a társadalmi egyensúlyunk. Akkor tudjuk megnyugtatni, akkor tudunk harmonikusan élni, ha gondosabban ápoljuk a másokhoz fűződő kapcsolatainkat.
Idézetek száma: 33 176
Témák száma: 344
🔥 Jelenleg felkapott
⭐ Népszerű szerzők
Legújabb idézetek
A depresszió megóv minket attól, hogy magunk számára sajátítsuk ki Istent. Megszabadít minket attól a törekvéstől, hogy Istent szükségleteink teljesítésében segítő társsá fokozzuk le. Megajándékoz minket azzal, hogy tisztán látjuk Isten felfoghatatlanságát.
A depresszió gyakran a halált jelképezi, amely szervesen hozzátartozik életünkhöz. Hogy valami új születhessen bennünk, a réginek meg kell halnia. A régi jelképezi világi mértékeinket és a külső szempontok által meghatározott gondolkodásunkat. Ha a depressziós a siker, az elismerés, az odafordulás és a megerősítés által határozza meg magát, akkor betegsége egyre rosszabb lesz. Ha hagyja meghalni önmagában a világot, akkor megsejt valamit az új emberből, aki benne születik meg, és aki Istenből eredőn határozza meg magát.
Csuda klassz depressziósnak lenni: az ember olyan csúnyán viselkedhet, ahogy csak akar.
A depresszió meghívás, hogy elbúcsúzzam mértékeimtől, amelyek ellenkeznek lényegemmel, hogy eloldozzam magam minden illúziómtól, amellyel grandiózus énképet építettem fel. Ám arra is hív, hogy megszabaduljak minden önvádtól és a negatív értelmezésekhez való ragaszkodást, hogy egyre inkább azzá váljak, aki lényegemnél fogva vagyok, hogy egyre inkább eljussak ahhoz az egyszeri és eredeti képhez, amelyet Isten alkotott rólam magának.
A depresszió megküzdési mechanizmus, amely enyhíti a fájdalmat és a dühöt, elfojtja azokat a magatartásokat, amelyek veszélyessé válhatnának. Nem azt állítom ezzel, hogy a neurotranszmitterek ne vennék ki a részüket a depresszióból – de amikor eltérnek a normálistól, azzal visszatükrözik azt, amit átéltek, és nem kiváltják őket. Az összezavarodó agy a fejlődés szakaszában a létezéssel járó traumákat fejezi ki, és a stabilizálódást követően maga is további stressz forrásává válik.
A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened.
Számomra a depresszió azt jelentette: szomorúság, szomorúság, szomorúság. […] Mit tudtam én akkoriban, hogy a depresszió súlyos betegség? Azoknak a lányoknak a suliban fogalmuk sem volt arról, mit jelent depressziósnak lenni
Hallottam másoktól, hogy depressziósnak lenni olyan, mintha egy hatalmas fekete kutya járna folyton az ember nyomában. Vagy mintha üvegbe lenne zárva az ember. Számomra másmilyen volt. Én inkább úgy éreztem, mintha meg lennék mérgezve. Mintha koszos, barna méreganyagok lövellnének ki az agyamból, és mindent bemocskolnának – a látásomat, az ízlelőbimbóimat és szinte valamennyi gondolatom.