Végre megbirkóztam a valósággal, és abban a pillanatban, hogy megtettem, a jövőm sem tűnt már eleve elrendeltnek. Minden lehetségessé vált, amint elfogadtam az új gondolkodásmódot. Olyan emberré akartam válni, aki nem hajlandó megfutamodni, és megtalálja a megoldást, bármi történjék is.
Mellbe vágó lehet a valóság, amikor kihajítod a kifogásaidat, és szembenézel vele, hogy pontosan kivé-mivé váltál, ugyanakkor felszabadítónak is bizonyulhat.
A fájdalom megnyit egy titkos ajtót az elmében. És ez az ajtó egyszerre vezet a csúcsteljesítményhez és a gyönyörű csendhez.
Ahhoz, hogy létezni tudjunk ebben a világban, meg kell küzdenünk a megaláztatással, az összetört álmokkal, a szomorúsággal és a veszteséggel. Ilyen a természet. Minden egyes életnek megvan a maga személyre szabott fájdalomadagja. Nem lehet elkerülni. Nem lehet megállítani.
A motiváció senkit sem változtat meg. Én tettem pocsékká az életemet, és csakis én tudom jobbá tenni.
Eleinte, amikor átlépjük a képességeink ismert határát, az elménk azonnal jelez. Mivel azt akarja, hogy hagyjuk abba, ránk szabadítja a pánik és a kétely körforgását, amitől az önkínzás fokozódik. Ám ha kitartunk addig a pontig, ahol a fájdalom teljesen beborítja az elmét, képesek leszünk egyetlen dologra összpontosítani. A külvilág megszűnik. A határok feloldódnak, és a lelkünk mélyén megérezzük a kapcsolódást önmagunkhoz és a mindenséghez. Ezt keresetem. A teljes kapcsolódás és erő azon pillanatait, amelyeket ezúttal még mélyebben élhettem át, miközben azon gondolkoztam, honnan jöttem, és mi mindenen mentem keresztül.
A múlt kudarcai helyett a jövőbeli célok kísértenek. Kísért mindaz, amivé válhatok.
Nem számít, hogy mi zúdul éppen a fejünkre, nekünk meg kell találnunk a fényt, pozitívnak kell maradnunk, és nem szabad áldozatként tekinteni magunkra.
A civilek többsége nem érti, hogy bizonyos szintű érzéketlenségre szükség van ahhoz, hogy el tudjuk végezni azt a munkát, amelyre kiképeztek minket. Ha az ember egy brutális világban akar élni, akkor el kell fogadnia a rideg tényeket. Nem állítom, hogy ez így helyes. Nem feltétlenül vagyok rá büszke. De a különleges műveletek világa érzéketlen, ezért érzéketlen elmére van szükség hozzá.
