Borzasztó dolog, amikor gyermekkorunkban megtudjuk, hogy az egész világtól különállunk, hogy senki és semmi nem fáj együtt megégetett nyelvünkkel, lehorzsolt térdünkkel, hogy kínjaink és fájdalmaink csakis a mieink. Még borzasztóbb, amikor cseperedvén megtudjuk, hogy senki sem ért meg bennünket igazán, akárhogy szeressen is.
🔥 Jelenleg felkapott
⭐ Népszerű szerzők
Legújabb idézetek
Urak! Kik ültök a bölcs asztaloknál
És szabjátok a teret és időt,
És untat a sok bagatell dolog,
Mert ott a Bois s a szép kicsi nők:
Urak! Egy székely lélek ott dörömböl
Szikla-szívetek jajtörő falán!
Hát nem ráz föl az átkozott közönyből
A nagy sikoltás: Hol az én hazám?
A vakondok a sötét földbe mászik,
A vad hazája sűrű rengeteg,
A sas hegyormok magányán tanyázik,
Vízben villognak a halpikkelyek,
A bogarat is hívja a hazája:
A rögön, füvön, levelen s a fán,
Csak egy hazátlan, síró szív kiáltja:
Ti hazátosztók! Hol az én hazám?
Onnan kiűztek,… itt jöttment vagyok!
Hideg közönynek hava mindenütt!
Mi minden férget életre melenget,
Reám itt még az áldott nap se süt!
Az én napom a Hargita felett jár,
Az Olt s Küküllő csillog sugarán,
Vacogva, fázva reszket a jajom:
Igazságosztók! Hol az én hazám?
Urak! A „gloire” büszke ősi fényén
Egy virág se nő? Mérges gomba csak?
Hát lelketekben egy galamb se fészkel,
Csak vércsekarmú, vérszomjas harag?
Hát arrafelé embert nem nevel
A cifra templom, a múlt szenvedés?
A lélek ottan szobrokban hever?
S egy az igazság: a szurony, a kés?
Urak! Ti ifjak sohsem voltatok?
Hát nincs egy drága, szép emléketek?
Apátok keze nem simogatott?
Anyátok csókja nem melengetett?
Szülőházatok öreg, meghitt kertje
Nem állt virágban a múlt tavaszán?
Múltatok ősze sem hervadt egy sírra?
Urak, urak, jaj, hol az én hazám?
Urak! Ti bölcsek! Gyerekasztaloknál
Ti Istent játszó balga gyermekek!
Nem érzitek még riadt félelemmel:
Mi szörnyű csíny, mit elkövettetek?
Millió szívre rátapostatok,
S most szíveteknek rozsdás ajtaján
Millió szív ráfreccsent vére jajgat:
Hol az életem? Hol van a hazám?
Urak! Gyilkosok! Reszkessen a láb,
Mely szíveken járt s most szívért szalad!
Urak! Gyilkosok! Reszkessen a kéz,
Ha ölelni kész, míg rá vér tapad!
Megdermedhet a kacaj és a szív…
– Ki a végén sír, az sír igazán! –
Páris lelke is sírhat még a szélben
És jajgathatja: Hol van a hazám?
Áldassál Nagybíró!
Szent égi Máglya,
Égess el minden bűnt
Szegény hazánkba!
Nyilazd le nagy Nyilas
Tüzes nyiladdal,
Ki nem magyar, nem magyar
Egy akarattal!
Pusztíts el mindenkit!
Élte szakadjon!
Írmagja, írmagja
Meg nem maradjon,
Annak, ki felejti
A múltat, a voltat,
Nem bántja, nem bántja,
Hogy földretiportak!
Nem bántja, nem látja
Csonka országát,
S azzal mi történt:
Kupa vezérként
Hogy négyfelé vágták!
A paraszt abból meríti azt a nyugodt bölcsességét, hogy kezdettől fogva legyőzöttnek érzi magát. Próbáljon neki hatalmat adni: csodálkozni fog, hogy mi lesz belőle.
Bölcsesség idézetek, Emberismeret idézetek, Hatalom idézetek
Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz.
































