1959. október 15. -
Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, színházi-, és filmrendező, producer, forgatókönyvíró
Társadalomban élve a mindenkori hatalomnak olyan kereteket kell felállítania, amelyek között a tetteknek következménye van. A büntetés része a közösségben élő ember életének, de az, hogy mi számít bűnnek, mi büntetendő, örökösen változik a világtörténelem folyamán. Ha a büntetés célja a rend fenntartása, és visszatartó erő, akkor a társadalom működik. Ha politikai rendcsinálás, bosszú vagy egyéni kisszerűség mozgatja a szálakat, akkor a törvény törvénytelenné és a végrehajtó bűnössé válik.
Abban a ritmusban, ahogy ma élünk, az emberi kapcsolatok a legjobb szándék mellett is felületessé válnak. A prioritások ésszerűtlenül átrendeződnek, minden érdek- és haszonelvű.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az anyagi javak megszerzésére épül szinte az egész világ: vedd meg, mert jobb, mint az előző, de már aznap rosszabb, mint a holnapi – ezért azt is vedd majd meg. Ez borzalmas üzenet, közben ez mozgatja a világot, ettől van embereknek munkahelye.
Sokszor volt, hogy édesapámmal óriási vitába keveredtem az ebédlőasztalnál, aztán két nap múlva egy kocsmában azon kaptam magam, hogy az ő álláspontját képviselem egy parázs veszekedésben.
Az improvizáció szerte a világon része a színész oktatásnak, én is imádtam annak idején. Nagy klasszikusok alaphelyzeteivel is lehet játszani, közelebb rántani önmagunkhoz, aztán már ezzel a tudással felvértezve mondja az ember az eredeti, kötött szöveget. Az improvizáló színész gyakorlatilag beszélő író.
Csoda akkor tud megszületni, ha rengeteg piszlicsáré meló van benne.
