Három év múlva már senki nem fog emlékezni rám.
– mondta néhány nappal a halála előtt.
Déri János
1951. április 14. - 1992. április 29.
publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő; gépészmérnök
Déri János idézetei a média világáról, a közéletről és az emberi gondolkodásról szólnak. Meglátásai elgondolkodtató módon közelítik meg a valóságot, miközben kritikus szemléletre ösztönöznek.
Ahhoz képest, hogy halálomon vagyok, még sosem éreztem ilyen jól magam.
Egyetlen igazi célom van a világgal: hogy jól érezzem magam. Semmi más.
Én úgy gondolom, ha valamit csinál az ember, azt tiszta erőből érdemes.
Én egyszer azt mondtam valahol, azt bátorkodtam mondani – azt hiszem egy tévé kamarai ülésen -, hogy jó dolog, hogy van ez a híradó, mert ez egy olyan dolog, mint a klotyóban a légypapír: ott összegyűlik mindenki, és legalább ott vannak egy helyen.
Én szerintem egy televízió-műsornál az számít, hogy hányan nézik. A tetszési index az egy hülyeség. Tuniillik egy tévéműsort néznek vagy nem néznek. Az, hogy mennyire tetszik, az nem érdekes sehol a világon.
– No es importante – mondja a doktornő, mert ha az ember életéről van szó, fontos tudni, hogy mi a fontos. A GERSON terápia szerint – márpedig én hiszek neki, bár csak az életem függ tőle – az a fontos, hogy a szervezet magához térjen a megrázkódtatásból és akkor legyőzi a hülye daganatokat. Ha ő választotta ki, ha nem. És akkor a térfoglaló progresszió (így is hívják előkelően a rákot) vissza kell, hogy vonuljon, hiába volt egy darabig többen, szaporodott jobban, az atavizmus, ez az ős sejt kipusztul az egészséges szervezetből, ha árt. Ez a természet demokráciája. Vagy a demokrácia immunrendszere.
Egy elég ronda daganat állítólag azt mesélte a minap egy társaságban, hogy attól vagyok újabban ilyen bátor, hogy már nincs vesztenivalóm, hát van, igaz nem attól, amivel ő még megijeszthet. A betegségnek egy dolgot biztos köszönhetek. Megtanultam látni.
Amikor elment a kedvem a politikai újságírástól, és úgy döntöttem, hogy szavahihetőbb kuncsaftok után nézek, rengeteg mágussal és ufólátóval hozott össze a sors. Akkor végre úgy éreztem, független vagyok, mert a „Nulladik típusú találkozásokat” egy napon támadta a Magyar Fórum, a Beszélő és a Népszabadság. Aztán a Magyar Tudományos Akadémia szinte egy időben átkozott ki egy alföldi református lelkésszel. Napról napra éreztem, ahogy egyre függetlenebb leszek.
Egy dologhoz van igazi tehetségem: hogy tehetségesnek látsszam.