Minden embernek őrködnie kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja.
Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt.
A világ lehet fantazmagória és a létezés talán csak csupa álom, de ez az álom vagy fantazmagória számomra elég valóságos, ha az értelmet helyesen használva soha nem csap be minket.
Nem hiszem, hogy jó ötlet olyan világot tervezni, ahol néhány ország azt mondja, hogy ha-ha-ha, mi nyertünk. Úgy gondolom, hogy minél virágzóbb lesz a világ többi része, … annál virágzóbbak leszünk mi is.
Trump nem a megoldás, hanem a probléma. Ahogy Putyin és Orbán is az. Egy új, egy jobb világhoz ők már nem kellenek. Meg a hozzájuk hasonlók se. Az ország, a világ, amiről álmodunk, kevesebb macsós magamutogató erőszakot, több elfogadást, szeretet igényel. A béke akkor jön meg, ha elmennek a háború emberei. Köztük Orbán.
Magányos világ ez. Közben meg mindenki úgy tesz, mintha nem az lenne, és mintha ők nem lennének azok.
A világ olyan, amilyen, nincs már mód fordítani rajta, se átformálni, se feltartóztatni, menthetetlenül rohan a vesztébe. Ellenállni neki egyféleképpen lehet csak: nem mellre szívni.
Vajon egy ember képes megváltoztatni a világot? Van, amikor hiszek benne, de van, amikor a hit nem elég.
Az a világ, amely mindinkább úticélokból áll közöttük való utazás nélkül, amely csak a minél gyorsabb „megérkezést” értékeli, tartalmatlan világgá fog válni. Az ember akárhová eljuthat, ám ez minél könnyebben lehetséges, annál kevésbé érdemes bárhová is eljutni.
Mindig el akartam hagyni Los Angelest. Egy napszítta város, amely azt tekintette egyedüli küldetésének, hogy bármi áron boldoggá tegye a világot, a világ pedig – hálája jeléül – nevetséges vagyonhoz juttatta az e célra toborzott, ízléstelen hősök hadát. Ha Hollywood az átalmatlan szórakoztatásról szólt, akkor Manhattan az ártalmas művészetről.
Az idő és a világ nem áll meg. Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
A könyvtár egy nagy labirintus, jele a világ labirintusának. Bemégy, és nem tudod, kijutsz-e belőle valaha.
Kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek – kozmosznak.