Karácsony van. Be kell rúgjunk, mert a világban történik valami, mi pedig utáljuk a világot.
Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek.
Néha a vihar mintha derékba akarná törni a világot, de a világ ellenáll neki.
Végül mindannyian kigyógyulunk az érzelmeinkből. Akiket nem kúrál ki az élet, azokat a halál kúrálja ki. A világ akkor is kegyetlenül szétválasztja az ábrándot és a valóságot, ha nem akarjuk. Az óhaj és a tény között ott a világ.
Az ördög nem a világ ura, az ember gyakorta túltesz rajta.
Nem látod, hogy a tudatra ébredt emberek mily csekély jelentőséget tulajdonítanak már ennek a világnak?
A világ olyan, mint egy mágnes;
magához vonzza a pelyvát.
Csak a tiszta búza menekülhet a vonzásától.
Miért keresed éjjel-nappal a nyugalmat? Nem találhatod meg azt ezen a világon.
Ez a világ az eljövendő világ melegágya. Amit itt elvetnek, a másikon beérik.
A világnak nincs legszebb nője, mindig az a legszebb, akivel vagyunk.
Nagyon szomorú vagyok, ha a világ állapotára gondolok. Ez a legnagyobb inspirációm, az emberi világ.
A világnak sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész világ kibírhatatlan legyen.
Mi lesz így a világból, ha bárki beállíthat egy nap, és azt mondhatja, fel is út, le is út, itt én vagyok a gazda! Mivé lesz így ez az ország?
A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van.
Ámulatot és áhítatot kelt bennem ez a hihetetlen világ, amelyben élünk. És az az igazság, hogy el fogjuk pusztítani, mielőtt mindent megtudhatnánk róla.
A körülöttünk lévő világ hatalmas változásban van, és azt hiszem, a művészet dicsősége abban rejlik, hogy nemcsak túléli a változást, hanem vezeti is azt.
Mit látsz, hallasz, milyen illatot vagy ízt érzel; mit érzel, amikor címkék nélkül tekintesz a világra?