290 idézet
Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött.
A szeretet, amellyel az erkölcsi és a lelki sebeket akarjuk begyógyítani, ugyanannyi erőt vesz igénybe, mint a testi sebek ellátása. Krisztus is ezt a legfőbb szeretetet gyakorolta, amikor a Getszemáni kertben a kínszenvedésen és a fájdalmakon keresztül magára vette a világ minden bűnét.
Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét.
Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértőnek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tőlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli, és azt szereti, aki őt arcul üti.
Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több.
Jézus élt.
Hogy a teremtő Isten fia volt-e?
Ki tudja.
De szeretett.
De irgalmas volt.
Lehajolt.
A fény, az igazság reménye volt a legelesettebbeknek is.
Mindenkinek megnyitotta az utat az Istenhez – a por, a sár, a bűn emberének is.
Istenessé tette az istentelenséget, így hozta közel az Istent azoknak is, akik miközben látni akartak a sötétben, ott önmaguk romlottságán kívül semmit nem találtak.
Jézus közössé tette az Istent.
Megfeszítésének napján tisztelgek a Tanító előtt, aki az Isten fiának mondta magát. Akkor is, ha van Isten. Akkor is, ha nincs.
Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével.
Nagy szégyen ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak.
Amikor a házastársak szülővé lesznek, Istentől egy új feladatot és a vele kapcsolatos felelősség ajándékát kapják. Gyermekük számára ugyanis szülői szeretetüknek az isteni szeretet látható jelévé kell válnia, Isten szeretetének jelévé, „akitől minden atyaság nevét kapja az égben és a földön”.
Igen nehéz probléma az ideológiailag megosztott családok kérdése. Az ilyen esetek különleges lelkipásztori gondozást igényelnek. Mindenekelőtt a megkülönböztetés erényével irányított kapcsolatot kell fenntartani az ilyen családokkal. A hívő családtagokat meg kell erősíteni a keresztény életben. Ámbár a katolikus félnek engednie nem szabad, mégis mindig késztetni kell őt a másik féllel való párbeszédre.
Emlékszem, hogy apámtól egy napon kaptam egy imakönyvet, benne a Szentlélekhez szóló imádsággal. Azt mondta, hogy minden nap mondjam el. Azóta minden nap el is mondom.
Térjünk vissza a vallás tanításaihoz és állapítsuk meg újra: valamennyi illúzió, bebizonyíthatatlan és senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy őket igaznak tartsa, hogy higgyen bennük. Némelyik olyan valószínűtlen, annyira ellenkezik mindazzal, amit nagy nehezen megtudtunk a külvilágról, hogy nyugodtan hasonlíthatjuk őket a téveszmékhez.
Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal.
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamír az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.
A Húsvét megünnepléséhez kevés az emlékezés. Meg kell nyílnunk Jézus előtt. Közösséget kell vállalnunk vele és egymással. Jézus szolgáló szeretete kell, hogy szíven találjon minket. Az ünnep elmúlik, de a köztünk lévő Ország hirdetése minden nap feladatunk. Ez az Ország akkor teljesedik, ha tesszük is, amit Jézus örökségül ránk hagyott. Feladatot kaptunk. Egész életünkben mosnunk kell egymás lábát.
A húsvéti békéhez vezető út saját sötétségeink Jézussal való szemlélésén keresztül vezet. A halott megváltóval együtt elszenvedni, hogy amit önmagunkban és magunk körül szennyesnek, békétlennek látunk, azt átjárja az ő megváltó szeretete.
A húsvét arról beszél nekünk: sohasem a szenvedésé az utolsó szó. Annyira valóságosan nem, amennyire a mi Urunk, Jézus életének a végállomása sem a passióút és a Nagypéntek volt… Ahogyan Nagypéntek után Húsvét következett, ahogyan a halálból előtört az élet, akkor ott – így van ez ma is. Valóban a szenvedés és a könnyek örömmé változtak akkor – és változnak ma is.
A templom, amibe én is jártam, tömve volt álszent, önelégült gyermek-molesztálókkal és megrontókkal. (…) A Bibliát tanultam az iskolában, miközben vertek, a testvéremet pedig molesztálták.
Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni – keresztény.
Az ember vallásos állat. Ő az egyetlen vallásos állat. Ő az egyetlen, aki birtokában van az Igaz Hitnek – több különbözőnek is.
