Az iszlám lényegében ellenzi a vallások közötti érdemi párbeszédet. A muszlim hitről való áttérítést, illetve áttérést pedig büntetőjogilag üldözik.
Mi, katolikusok, a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy «mindnyájan, egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban». Ha a gonosz lélek megerősödött, nem űzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által. Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás.
Szokásom lévén, hogy minden kikötőhelyemen keresztet állítok fel, itt is meg akartam ezt tenni és ezért csónakommal az öböl bejáratához eveztem. Egy földnyelven két jókora gerendát találtam, amelyek közül az egyik hosszabb volt, mint a másik és oly mesteri módon feküdtek keresztbe egymáson, hogy egy asztalos nem illeszthette volna jobban össze. Rövid ideig áhítatoskodtam a kereszt előtt és fájából egy másik igen nagy és magas keresztet készíttettem.
Miatyánk… na, Miatyánk,
aki ott vagy az égben, izé,
a mennyben, dicsértessék
amiurunk Jézus Krisztus,
nem… áldják… áldjuk…
vagyis áldják meg a Te neved,
és legyen meg a… szóval
minden úgy legyen, ahogy teneked
az jó… az égben, meg a
földön is, mindenütt, ahova
elér a kezed… amiként a földön
a földön… a mennyben…
vagy hol a pokolban, ámen…
Kissé különösnek találtam, hogy ugyanaz a dolog lehet Istentől s az ördögtől való, aszerint, ahogy nézni akarjuk. Sok ilyen dolog van a vallásban; vigasztalóim közül egyesek a Sátán incselkedésének tulajdonították gondolataimat, mások Isten sugallatának. Ugyanazt a csapást vagy Isten küldi ránk, hogy állhatatosságunkat próbára tegye, vagy a Sátán, hogy megkísértsen.











