Az életvilág digitalizációja feltartóztathatatlanul halad előre. Radikálisan megváltoztatja észlelésünket, világviszonyunkat, együttélésünket. Kommunikációs és információs kábulatban élünk. Az információk szökőárja destruktív erőket szabadít el. Eközben a politikai térre is kiterjed, súlyos torzulásokat és szakadásokat idézve elő a demokratikus folyamatban. A demokrácia infokráciává fajul.
Ott, ahol érzelmek és indulatok uralják a politikai diskurzust, maga a demokrácia forog veszélyben.
A depresszió egy olyan kor jellemzője, amikor az ember a megnyílás és határtalanná válás túlzásában elveszíti a lezárás és elhatárolás képességét. Elfelejtjük a halált, mert nem vagyunk képesek lezárni az életet A teljesítményszubjektum is képtelen lezárásra és elhatárolásra. Összetöri a kényszer, hogy egyre nagyobb teljesítményt kell felmutatnia.
A depresszió rituálisan meghatározott társadalomban nem fordul elő. A lélek ott teljesen feloldódik, sőt kiürül a rituális formákban. A rítusok világszerűek. Erős világvonatkozást tartalmaznak. A depresszió alapja ezzel szemben a túlfeszített önvonatkozás. Az ember begubózik önmagába, teljesen képtelen kilépni magából, túllépni magán a világ felé. A világ eltűnik. Az ember a kínzó üresség érzésével egyre csak önmaga körül kering. A rítusok ezzel szemben megszabadítják az ént önmaga terhétől. Megszabadítják az ént a pszichológiától és a bensőségességtől.
Nincs biológiai evolúció. Minden az isteni forradalomnak köszönheti létezését. Megtapasztaltam. A biológia végeredményben teológia, istentan.