A haja fehér volt, mint a kertben nyíló rózsák. Keze keskeny és hosszú, megjelenése királynői. Tágra nyílt szemmel meredtem rá. Egy pillanatra azt hittem, kőből van, mert válasz helyett csak állt némán és mozdulatlanul, mint egy szobor.
Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve, nem becsülik.
Haja, mint a koszorúba font napsugár, szeme mélykék, mint a tenger, és a tűnő nyár összes rózsája ott virít az orcáján.
Mi más titkos világot alkotunk. Helyet, mely csak szépséggel van tele. A gésa szó művészt jelent, és hogy gésa légy, azt jelenti, hogy olyannak kell látszanod, mint egy mozgásban lévő művészi alkotás. Haláltusa és szépség számunkra összefonódtak. A lábad fáj, ujjaid véreznek, még ülni és aludni is fájdalmas. Nem nevezheted magad igazi gésának, míg egyetlen pillantásoddal meg nem állítasz egy férfit.
A maga módján az önbizalom és a siker is széppé varázsol egy nőt.
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál,
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.
A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.
Hát ilyen volt a Te arcod. Visszatükröződött és megszépült benne a világ.
Lehed mézét kiszívta a Halál,
De nincs hatalma a szépségeden.
Csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit.
Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem lett, mint egy túlérett répa, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? – gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához. Miért kellene alsóbbrendűnek tekinteni a gyümölcsöt a virágnál?
A szépség, ha üres, csak annyi, mint egy kép a falon. Különben is, képzeld el: leszeded róla a selyemruhát, a fél mázsa smukkot, a húszcentis vakolatot. Mi marad belőle? Valószínűleg csak egy zörgő csontváz.
Csakugyan a csinos arc ébreszt rokonszenvet a férfiaknak, ezeknek a bitang gazembereknek a szívében. Lehet egy nő olyan bölcs és szűz, mint Minerva, és semmibe sem vesszük, ha az arca csúnya. Van-e olyan butaság, amelyet ne tenne megbocsáthatóvá egy pár ragyogó szem?
A régiek a márványhoz hasonlították a női testet: ez a kép teljesen hamis. A test szépsége éppen az, hogy nem márvány. Mert reszket, remeg, pirul, vérzik. Kemény, merevség nélkül. Fehér, de nem hideg. Megborzong és elbágyad. A test az élet; a márvány a halál.
A szépséggel az a baj, hogy olyan, mintha gazdagon születne az ember, és fokozatosan elszegényedne.