A művészi alkotások, melyek az emberi értelemnek és őszinteségnek legfontosabb tanújelei, mindazt elmondják, ami az emberről és a világról elmondható: megértetik velünk, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet ésszel fölfogni.

Élet nélkül nincs művészet. Ha egy szobrász örömöt, fájdalmat vagy bármely szenvedélyt akar tolmácsolni, másképpen nem hathat, csak ha előbb életet lehel teremtményeibe. Mert mit törődnénk egy tehetetlen tárgynak, egy kőkoloncnak örömeivel vagy fájdalmával. Művészetünknek az élet illúzióját a jó modellálás és a mozgás adja. Ez a két tulajdonság húsa, lelke minden szép alkotásnak.

A művészet szépsége egyedül a jellem erejéből fakad, gyakran megesik, hogy mentől csúnyább valamely lény a természetben, annál szebbé válhatik a művészet által. A művészetben csak az a csúnya, aminek nincs jelleme, vagyis az, ami sem belső, sem külső igazságot nem ad.

Megtettem, ami tőlem tellett. Sohasem hazudtam. Sohasem hízelegtem kortársaimnak. Mellszobraim gyakran nem tetszettek, mert mindig túlontúl őszinték voltak. Egy érdemük mindenesetre van: igazságuk. Legyenek ettől szépek!

A test mindig kifejezi azt a lelki világot, amelyet magában rejt. És annak, aki látni tud, a meztelenség szolgáltatja a leggazdagabb jelentőséget.

Az embereknek életük értelmét a művészet fejti meg. Megmagyarázza nekik, hogy miért is élnek, felvilágosítja őket hivatásukról és ezért vezetőjükké lesz a létben.