Nincs tehetség, csak kemény munka. Ez megszálottság. A tehetség nem létezik. Minden ember egyforma. Akárki lehetsz, ha időt fektetsz bele.
A legjobb tanács, amivel a fiatal testépítők számára szolgálhatok az az, hogy maradjanak alázatosak. Higgyenek magukban. Mindig bízzanak az ösztöneikben. És ehhez meg kell érteniük, hogy nem csak önmagukra lesz szükségük, hanem egy csapatra is. A megfelelő emberekre körülöttük. Csak maradjanak alázatosak, és ne gondolják, hogy ők különbek bárki másnál.
Nincs titok. Nehéz súlyzókkal edzem, keményen dolgozom és arra törekszem, hogy a legjobb legyek.
Az utolsó 3-4 ismétlés növeli az izmaid. Ez a küszöb, ami elválasztja a bajnokokat a többi embertől
A futball durva játék, nem azért, mert rugdosnak, és az fáj, hanem mert csak a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát.
A tehetség nyeri a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot.
Az edzés az életem, a hobbim. Ez vagyok én. Ha ez volt életem utolsó edzése, mert Isten magához szólít, akkor is elmondhatom, hogy teljes életet éltem, mert a legtöbbet tettem, amit tehettem: edzettem.
A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.
A kapufa éle mindig igazságos, mert annak lövése pattan be, aki a hétköznapokon többet tett a győzelemért.
A vezetést tekintve nem hiszem, hogy valaha ilyen erős lettem volna.
Egy fiatal pilótának utat mutat egy Forma-1-es autó tesztelése. Sohasem felejted el az első kört.
Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam, hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább, amihez a legjobban értek.
A pályán ne vereségből tanulj, tanulj a győzelemből, jobb híján a döntetlenből. Rosszul lehet játszani, de nem nyerni akarni nem lehet.
A legtöbb hegymászó valójában nem tébolyodott, csupán az emberlét egy különösen virulens törzse fertőzte meg.
Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara – a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne – átmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága.
Véleményem szerint természetes lovaglás nem létezik. Egyszerűen azért nem, mert maga a lovaglás egyáltalán nem természetes.
Ha azok az emberek, akikkel ugyanazért a díjért mérkőztél meg, beismerik, hogy te vagy minden idők legjobbja, akkor valóban megérdemled a címet.
Ha visszamehetnék az időben, ugyanezeket a döntéseket hoznám, és mindent ugyanígy csinálnék. Vagy talán még ennél is keményebben edzenék. Jól tudom, hogy azzal a bizonyos 363 kilóval akár négyszer is le tudtam volna guggolni, de mivel akkor már előre az volt a fejemben, hogy kétszer fogom fölemelni, így történt. Szóval igen, ha visszautazhatnék az időben, még keményebben edzenék, és holtbiztos, hogy négyszer megemelném azt a fránya 363 kilót.
