Az embert végső soron nem egy vereség minősíti, hanem az, hogy mit épített fel előtte, és mit épít fel utána.
Kovács „Koko” István
1970. augusztus 17. -
ismert becenevén Koko, olimpiai és világbajnok ökölvívó
Kovács „Koko” István idézetei a kitartásról, a küzdeni akarásról és a sportszerűség fontosságáról szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy fegyelmezetten dolgozzunk céljainkért, és méltósággal viseljük a győzelmeket és a vereségeket egyaránt.
Gyerekként szerelmesei leszünk egy sportágnak megpróbálunk sikereket elérni és akár sikerült akár nem egyszer be kell fejezni. Nekem nincs okom panaszra, mindent elértem. Elégedett vagyok.
Ahogy a szorítóban, úgy a civil életben is elértem mindazt, amit célul tűztem ki magam elé. Pedig soha nem álmodtam kicsiket.
Nem az a kérdés, hogy érnek-e bennünket vereségek. Az igazi kérdés az, hogy mit kezdünk velük.
Hiszek a sorsban. Hiszek abban, hogy életünk fontos pillanatainak egy része valahol már előre meg van írva.
A vereség soha nem örömteli. De néha éppen ott kezdődik egy új fejezet. Egy hosszabb. Egy tartalmasabb. És talán kevésbé látványos de legalább olyan fontos.
A népszerűség jó, de nem a legfontosabb.
Az, hogy a jelenlegi kormány elsősorban labdarúgó-centrikus, ezt a sportban nagyon nehezen emésztik meg. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a jó labdarúgás hihetetlen tömegeket vonzhat. Nemcsak a lelátókra, hanem a sportpályákra is.
A legjobb elsőkezes egyenessel edzésen találkoztam, és az egyik Universumos csapattársam, az ukrán Andriy Kotelnik rendelkezett vele. Iszonyatosan határozottan, erősen ütötte a jabet, nagyobb is volt nálam, nagyon nem szerettem vele kesztyűzni. Tipikusan az a bokszoló volt, akinek sokkal több volt a karrierjében a tehetsége alapján, mint amit sikerült kihozni belőle.
Sajnálatos módon a profi karrierem befejeződött, mielőtt igazán nagy nevekkel találkozhattam volna, így az igazán komoly riválisaimmal még az amatőrök mezőnyében mérkőzhettem meg.
A leggazdagabb ember az, aki meg tudja oldani azt, hogy naponta egy-másfél, vagy akár két órát csak magával foglalkozzon.
Volt idő, amikor roppant mód idegesített, hogy olyan emberek mondanak értékítéletet rólam, akik nem is ismerik az én életemet, a hétköznapjaimat.
Ne arról szóljon a karácsony, hogy a fa alatt mi van, hanem a fa körül mi van, és a fa körül kik vannak, és azok a fa körül hogy viselkednek egymással. Én azt hiszem, hogy ez sokkal többet visz magával a következő évre, mint mondjuk egy szép sál vagy egy sapka vagy egy kabát, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál.
Az ökölvívásban van egy mondás: az idősödő, korosodó ökölvívót először a reflexei, utána a kondíciója és az ereje, legvégén a barátai hagyják cserben.
