Mindenkinek van egy útja. A te utad hozzám vezet.
Mi határozza meg a leginkább, mivé válunk, és mire jutunk az életben? A döntéseink. Ezek a pillanatok formálják a sorsunkat. Mindenekfelett hiszem, hogy a sorsunkat nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg.
Minden középpont egy és ugyanaz. Nincs olyan, hogy butaság. Egyek vagyunk, egyek voltunk és azok is maradunk. Nem számít az idióta végzet.
Az igazat megvallva sohasem hittem túlzottan a sorsban. Zavar ugyanis, hogy a lecsúszottak a sorsszerűséggel igazolják a beletörődést, a hatalmasokban pedig önelégültséget szül. Gyanítom, hogy Isten terve, bármi legyen is, sokkal nagyobb léptékű, semhogy figyelembe vegye a mi mulandó megpróbáltatásainkat. Az egyén életében a balesetek és a véletlenek meghatározóbbak, mint amennyit hajlandók vagyunk belőlük elismerni. És a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk igazodni ahhoz, amit helyesnek érzünk, keresni valamiféle értelmet a zűrzavarban, és minden pillanatban méltósággal és nyugalommal megjátszani a nekünk osztott lapokat.
Tudod-e miért születtünk egy korba, foglalkozásba?
Szellemünket ugyanaz a titok izgatja.
Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.
Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.
A sorsunkat és a boldogság lehetőségét magunkban hordozzuk, magunkat cipeljük a saját hátunkon egy életen át.
Átkozottul furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, melyekre nincs hatásunk.
Így visszatekintve, életem egyik fő tanulsága, hogy soha sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, és tulajdonképpen a sors mindig okosabb volt nálam.
A sors a múltbeli tettek eredménye – vagyis a testtel áll kapcsolatban. Hadd tegye azt a test, ami neki tetszik. Miért foglalkozik ön ezzel? Miért érdekli ez? Aminek meg kell történnie, az vagy az ember múltbeli tetteinek eredményeként, vagy az isteni akarat révén, vagy más tényezők következtében végbe is fog menni.
A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget – ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni.
A sorscsapás sokkja magasabb szintre emel, mint amikor egy erős zivatar után újjáélednek a növények.
Sorsunk odakint, a kalandokkal teli, bizonytalan nagyvilágban vár minket, ahol valódi küzdelmek árán fejleszthetjük és valósíthatjuk meg önmagunkat.
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.