Kutyák között bolhás leszel. A társaság, melyben mozogsz, formálja viselkedésedet, a viselkedésed formálja a jellemedet, a jellemed pedig végeredményben formálja a sorsodat.
Sors idézetek
291 idézet
A történelem számos nagy gondolkodója és vezetője, tudósa, művésze és vállalkozója talált rá a sorsfordító ihletre gyaloglás közben.
Miért nem lehetek én egy átlagos csávó, aki egész nap csak baseballmeccset néz, és izgul, hogy mi lesz a végeredmény? Miért nem lehetek szakács, aki egész nap csak rántottát csinál, és köze nincs semmihez? Miért nem lehetek egy légy valakinek a csuklóján, akit alig érintenek meg a világ dolgai? Miért nem lehetek kakas egy tyúkólban, aki magokat csipeget? Miért pont ez jutott nekem?
Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.
Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Ha a végzet beleszól az ember sorsába, fittyet hány a részvétnek és az igazságnak.
Mi határozza meg a leginkább, mivé válunk, és mire jutunk az életben? A döntéseink. Ezek a pillanatok formálják a sorsunkat. Mindenekfelett hiszem, hogy a sorsunkat nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg.
Minden középpont egy és ugyanaz. Nincs olyan, hogy butaság. Egyek vagyunk, egyek voltunk és azok is maradunk. Nem számít az idióta végzet.
Az igazat megvallva sohasem hittem túlzottan a sorsban. Zavar ugyanis, hogy a lecsúszottak a sorsszerűséggel igazolják a beletörődést, a hatalmasokban pedig önelégültséget szül. Gyanítom, hogy Isten terve, bármi legyen is, sokkal nagyobb léptékű, semhogy figyelembe vegye a mi mulandó megpróbáltatásainkat. Az egyén életében a balesetek és a véletlenek meghatározóbbak, mint amennyit hajlandók vagyunk belőlük elismerni. És a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk igazodni ahhoz, amit helyesnek érzünk, keresni valamiféle értelmet a zűrzavarban, és minden pillanatban méltósággal és nyugalommal megjátszani a nekünk osztott lapokat.
Tudod-e miért születtünk egy korba, foglalkozásba?
Szellemünket ugyanaz a titok izgatja.
Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.
Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.
Reggel vagy este,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
A sorsunkat és a boldogság lehetőségét magunkban hordozzuk, magunkat cipeljük a saját hátunkon egy életen át.
Átkozottul furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, melyekre nincs hatásunk.
Így visszatekintve, életem egyik fő tanulsága, hogy soha sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, és tulajdonképpen a sors mindig okosabb volt nálam.
A sors a múltbeli tettek eredménye – vagyis a testtel áll kapcsolatban. Hadd tegye azt a test, ami neki tetszik. Miért foglalkozik ön ezzel? Miért érdekli ez? Aminek meg kell történnie, az vagy az ember múltbeli tetteinek eredményeként, vagy az isteni akarat révén, vagy más tényezők következtében végbe is fog menni.