Az élet nem tör össze senkit. Mindenkinek annyit ad, amennyit el tud fogadni. Ha nekem majd kevesebbet fog adni, mint amennyit most remélek, az nem lesz igazságtalanság. Kevesebbhez volt jussom és erőm.
Mindenkinek ki van jelölve egy út. Fogadd el azt, aki vagy, akkor lesz erőd végigmenni rajta.
Előre tervezni csak egy ideig lehet, utána nagyrészt a sorsunkra vagyunk utalva.
(Michael Scofield)
Nem könnyű a sorsnak nézni szemébe,
próbálja az ember elűzni a búját,
s belefojtja a gondolatok szomorúbbját
ez a szeszbe, az hazudásba, mesébe.
Nekünk kaland kellett, meseszó,
királyfi, vadállat, furcsa manó.
Leányrablás. De ki tudta: a vad
fickó fejiben a mese megakad?
A végzet megváltoztatható, a sors alakítható akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem az.
Az európai társadalom és a kereszténység foglalkozik a végzettel, ugyanakkor árnyalja is azt a megváltás lehetőségéről beszélve. De hogy magadat váltod-e meg vagy megválthat egy külső erő is, arra a válasz kultúránkként változik.
Egy jó ember is lehet a körülmények áldozata.
Alexander Mahone – 2.évad 22.rész
Egy öreg afrikai mondta nekem: korán felkelhetsz, de a végzeted fél órával korábban fog felkelni.
Erős lelkek számára még a sors csapásai is lehetnek „szerencsés körülmények”.
A halhatatlan istenek általában nem sietnek a büntetéssel, hagyják, hogy azok, akikre vétkeikért le akarnak sújtani, ideig-óráig büntetlenül, jólétben éljenek, aztán sorsuk hirtelen megváltoztatásával még keményebben sújtanak le rájuk.
A jövő nincs meghatározva. Nincs sors, csak az, amit mi magunk alakítunk.
Nem értem, hogy egy nő hogyan hagyhatja el a házat anélkül, hogy egy kicsit rendbe szedné magát – még akkor is, ha csak illendőségből. Hiszen sosem tudhatja, hogy nem aznap randevúzik-e a végzetével. És ha már a sors úgy akarja, akkor jobb, ha csinosan néz szembe a végzettel.
Az ember gyakran hiába kovácsol terveket, mert Isten gyakran meghiúsítja a szándékát, ám ahol a végcél az Igazság keresése, az ember tervei ha meghiúsulnak is, az eredmény mégsem lesz rossz, sőt gyakran még jobb is lesz a vártnál.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja.
A jó- és a balszerencse olyan véletlenül éri az embert, mint ahogy a felhők vonulnak az égen. Mivel tudom ezt, nem döbbent meg túlságosan a rossz, de a jó kellemes meglepetést okoz.
A sors kegyeibe fogadott pár egyike mindig azt nyújtja, ami a másikból hiányzik.
Sokkal nagyobb önuralommal viseljük el a rajtunk kívül eredő szerencsétlenséget, mint amelyet önmagunk okoztunk; mert a sors megváltozhat, magunk soha.