242 idézet
Ha a családban a gyerekek szükségletei háttérbe szorulnak, az olyan, mintha ezeknek a gyerekeknek ellopták volna a gyerekkorát. Előfordul, hogy a gyerekek ilyenkor olyan intenzív és fájó érzéseket élnek át, amit nem bír el a pszichéjük, ezért a gyerekek önvédelemből lehasítják az érzelmeiket, amelyek aztán a tudattalanban tárolódnak el. A gyermeki psziché így védi meg a gyereket az összeomlástól.
Az érzelmileg éretlen emberek, bárkivel találkoznak, azonnal a saját életükről mesélnek, leginkább az őket ért megrázkódtatásokról, mert ezzel akarják magukhoz tapasztani a másik embert. Vannak, akik állandóan társaságba járnak és minden hétvégéjük azzal telik, hogy több baráttal, ismerőssel találkoznak, azt az illúziót keltve, hogy könnyen kapcsolódnak és barátkoznak, bár valójában nem erről van szó. Ezek a kapcsolatok ugyanis nem bensőséges kapcsolatok, csupán fájdalomcsillapítók. A kapcsolatfüggők ugyanis felületes kapcsolódásokat hoznak létre, hogy soha ne legyenek egyedül, mert akkor úrrá lesz rajtuk a szorongás.
Emberismeret idézetek, Kapcsolatok idézetek, Pszichológia idézetek
Mit jelent az, hogy önazonos? Most, hogy ráébredtél, hogy Bözsi létezik, és az elméd nagy részét ő vezérli, az eddigi önazonosság mit is jelent pontosan? Lehet, hogy negyven évig az volt az élményed, hogy önazonos döntéseket hoztál, és negyven év után ráébredhetsz, hogy szülőazonos, társadalomazonos, sémaazonos, vagy Bözsi-azonos életnek kellene inkább nevezni, nem pedig önazonosnak. Ha azt sem tudod, ki vagy valójában, és hogyan irányítsd az elmédet, a gondolataidat, az érzéseidet, akkor hogy lehetsz önazonos? A vágyaid többsége gerjesztett vágy. Ha mögéjük nézel, rájössz, hogy még azok sem az tieid. Tele vagy célokkal, amelyek valójában nem is a te céljaid. Csak akarnád akarni őket. Gyakran pontosan ezért halogatsz, vagy hagyod félbe őket.
Képzeld el az irigységet, mint egy folyót. Amikor mások sikerét, boldogságát vagy örömét látod, benned is megmozdul ez a víz. Néha csendesen csordogál, máskor viharosan hömpölyög, és elsodorja a nyugalmadat. De a folyó soha nem kívülről érkezik – a forrás benned van. Az irigység nem szégyen, hanem jelzés. Megmutatja, hol van benned hiány, mi az, amire mélyen vágysz, de még nem adtad meg magadnak. Ha csak szégyelled vagy elnyomod, a folyó tovább árad és egyre erősebb lesz. De ha megállsz és visszamész a forráshoz, meglátod: valójában nem a másik ember birtokolt kincse fáj, hanem a saját beteljesületlen álmaid, ki nem mondott szükségleteid. A pozitív pszichológia szerint minden érzelem – még az irigység is – lehetőség az önismeretre és fejlődésre. Ha mered feltenni a kérdést: „Mit mutat meg nekem ez az érzés? Mire vágyom én igazán?”, akkor a folyó többé nem elsodor, hanem erőforrássá válik. Ne feledd: a forrás benned van. És ha tisztítod, ápolod, szeretettel fordulsz magad felé, a folyó nem irigységet hoz majd, hanem inspirációt és belső békét.
Irigység idézetek, Önismeret idézetek, Pszichológia idézetek
Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. […] Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik.
A gyerek számára semmi sem fontosabb, mint az, hogyan él meg a szülő bizonyos eseményeket, hiszen ennek alapján értelmezi a világot önmaga számára.
A megértési zavarok általában csökkentik a tanulási motivációt, és megnehezítik később is a tantárggyal való foglalkozást.
Különösen negatív érzelmek feltételezése esetében nagy a valószínűsége, hogy tényleg elő is idézzük azokat. A negatív érzelmekre gyakran visszavonulással vagy olyan megnyilvánulásokkal válaszol a személyiség, amely valódi negatív érzelmeket kelthet.
Léteznek emberek, akik rendkívül meggyőzően tudnak hazudni, és ez a képességük sok csalásra és szélhámosságra ad módot nekik (az ilyen emberek az ún. szélhámos pszichopaták, ahogyan német elmegyógyászati iskolák nevezni szokták őket).
Az alvás vagy annak hiánya hatással van mindenre, amit gyermekünk csinál. Csekély önbizalom? Az első, ami eszembe jut, nem alszik-e túl keveset a gyerek. Alvás híján ingerlékennyé válunk, képtelenek leszünk magabiztosan, rugalmasan kezelni az új dolgokat vagy a változó körülményeket.
Emlékezzünk: az elsődleges cél az agyunk számára a biztonság és a kötődés fenntartása, nem a boldogság. Ha a tudattalan mintáink irányítanak, ez hatalmas árat követelve is meg tud valósulni.
Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont – meg persze önmagát.
Az agy olyan, mint egy gépezet, egy autó, a gondolatok és az érzelmek pedig kicsit olyanok, mint az autó sebessége.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Gyógyulás közben a létező és a lehetséges énjeinket öleljük magunkhoz.
Mondd azt egy gyereknek, hogy hülye. Az elején ki fog nevetni, később mérges lesz, majd amikor véletlenül belerúg az asztal lábába, viccesen felnevet, hogy „Jaj, milyen hülye vagyok!” És hopp! Aktiválódott is az új gondolat, ami eredetileg nem az övé volt, nem tőle származott.
Én Schopenhauerrel együtt úgy vélekedem, hogy a művészethez és tudományhoz elvezető indokok egyik legerősebbike a fájdalmas nyerseségű vígasztalanul sivár mindennapi életből és a saját vágyainak örökké váltakozó bilincseitől való menekülés. Az érzékenyebben hangoltakat ez kergeti ki a személyi létből az objektív látás és megértés világába; ez az ok azzal a vágyakozással hasonlítható össze, amely a városit lármás, áttekinthetetlen környezetéből ellenállhatatlanul a csendes hegymagaslatok felé vonzza, ahol a messzi pillantás csendes és tiszta levegőn hatol át, és nyugodt vonalakhoz simul, amelyek mintha az örökkévalóság részére teremtődtek volna.
A szerelem pszichikai állapotát úgy jellemezhetjük, mint komplexus által való megszállottságot.
A képmutatás csökkenése s az önismeret növekedése csak jó hatással lehet embertársaink megítélése szempontjából; nagyon is hajlamosak vagyunk tudniillik arra, hogy mindazt az erőszakot és méltatlanságot, amelyet saját lelkünkre kényszerítünk, átvigyük embertársainkra is.
Semmi sem alkalmasabb arra, hogy a tudatosságot és az éberséget provokálja, mint az önmagunkkal való meghasonlás.
