Vár a mi társadalmunk valakiket, akik felváltják? Nem vár. Kényszerűen maga termeli ki őket. A fiatalok tudják, hogy ők jelentik az új kezdetét. De erről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne váljunk fellengőssé. Engem megindít a közelgő pirkadat.
Federico Fellini
1920. január 20. - 1993. október 31.
olasz filmrendező és forgatókönyvíró
Régóta szándékomban állt már, hogy csináljak egy filmet Giuliettának. Olyan színésznek tartom, akit egyedülálló tehetséggel áldott meg az Isten: rendkívüli közvetlenséggel tudja kifejezni egy bohóc csodálkozását, rémületét, kirobbanó vidámságát és komikus szomorúságát. Giulietta ugyanis bohóc-színész, valódi női bohóc. Az én szememben ez nagy dicséret, sok színész azonban bosszankodva fogadja, lekicsinylést gyanít mögötte, nem tartja eléggé méltóságteljesnek, inkább gorombának érzi. Tévednek: szerintem a bohóctehetség a legnagyobb adomány, a lehetö legarisztokratikusabb adottság a színészmesterségben.
A mozinak ma már széles tömegben hódolnak szolgai módon, tehát aki közönségfilmet forgat, egész népek szellemi arculatát, szokásrendjét, lelkiállapotát határozza meg, hiszen az emberekre naponta képek tömege zúdul a vásznakról. A mozi éppúgy mérgez, akár a bányamunka, tönkreteszi az idegszálakat, olyan, mint a kokain, válogatás nélkül kábít, s még veszélyesebb is, mert titkon, észrevétlenül munkálkodik.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Ma mélységes ellenszenvet táplálok – e tekintetben nagyon is érzékeny vagyok – minden olyan eszmével szemben, amit jelszavakba lehet sűríteni. Én az el nem kötelezettség mellett kötelezem el magamat.
Könnyebb megbízni egy étteremben, mint egy asszonyban.
Minden műalkotás önéletrajz is egyben. A gyöngy a kagyló önéletrajza.
A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg.
Minden új nyelv új világlátással ajándékoz meg.
Ha hazudok, néha ezzel jobban leleplezem magam, mintha ragaszkodnék az igazsághoz. Tehát a magam módján mindig őszinte vagyok, akár akarom, akár nem.
Én akkor születek meg újra és újra, ha átlépem a filmgyár küszöbét. S ha leforgattam a filmet, szinte megszűnök létezni.
A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen közelít hozzá. Csak az unalom öl.