Vár a mi társadalmunk valakiket, akik felváltják? Nem vár. Kényszerűen maga termeli ki őket. A fiatalok tudják, hogy ők jelentik az új kezdetét. De erről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne váljunk fellengőssé. Engem megindít a közelgő pirkadat.
Federico Fellini
1920. január 20. - 1993. október 31.
olasz filmrendező és forgatókönyvíró
Régóta szándékomban állt már, hogy csináljak egy filmet Giuliettának. Olyan színésznek tartom, akit egyedülálló tehetséggel áldott meg az Isten: rendkívüli közvetlenséggel tudja kifejezni egy bohóc csodálkozását, rémületét, kirobbanó vidámságát és komikus szomorúságát. Giulietta ugyanis bohóc-színész, valódi női bohóc. Az én szememben ez nagy dicséret, sok színész azonban bosszankodva fogadja, lekicsinylést gyanít mögötte, nem tartja eléggé méltóságteljesnek, inkább gorombának érzi. Tévednek: szerintem a bohóctehetség a legnagyobb adomány, a lehetö legarisztokratikusabb adottság a színészmesterségben.
A mozinak ma már széles tömegben hódolnak szolgai módon, tehát aki közönségfilmet forgat, egész népek szellemi arculatát, szokásrendjét, lelkiállapotát határozza meg, hiszen az emberekre naponta képek tömege zúdul a vásznakról. A mozi éppúgy mérgez, akár a bányamunka, tönkreteszi az idegszálakat, olyan, mint a kokain, válogatás nélkül kábít, s még veszélyesebb is, mert titkon, észrevétlenül munkálkodik.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Ma mélységes ellenszenvet táplálok – e tekintetben nagyon is érzékeny vagyok – minden olyan eszmével szemben, amit jelszavakba lehet sűríteni. Én az el nem kötelezettség mellett kötelezem el magamat.
Könnyebb megbízni egy étteremben, mint egy asszonyban.
Minden műalkotás önéletrajz is egyben. A gyöngy a kagyló önéletrajza.
A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg.
Ha hazudok, néha ezzel jobban leleplezem magam, mintha ragaszkodnék az igazsághoz. Tehát a magam módján mindig őszinte vagyok, akár akarom, akár nem.
Én akkor születek meg újra és újra, ha átlépem a filmgyár küszöbét. S ha leforgattam a filmet, szinte megszűnök létezni.
A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen közelít hozzá. Csak az unalom öl.