Az átlagos elfogadása szabadságot ad és lehetőségeket rejt magában.
Kim John Payne
ausztrál gyermekpszichológus, családterapeuta, pedagógus és nemzetközi nevelési tanácsadó
Kim John Payne amerikai író, tanácsadó és családterapeuta, aki a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődésével és a családi élet egyszerűsítésével foglalkozik. Szemléletében fontos szerepet kap a kevesebb inger, a szabad játék, a kiszámíthatóbb hétköznapok és a gyermekek számára nyugodtabb, természetesebb környezet megteremtése.
Hogyan hozhatnánk a legjobb formánkat, ha nem tudjuk elfogadni önmagunkat, és megbocsátani magunknak, ha olykor a legrosszabb formánkban vagyunk?
Semmi, amit hallottunk vagy olvastunk, nem készít fel minket arra, amit újszülött gyerekünket a kezünkben tartva érzünk, tudatában annak, hogy az élete is a mi kezünkben van.
A lassú növekedés tartalmas fejlődést jelent, a tartalmas fejlődés pedig tudatos döntéseket.
Kövesd magabiztosan az álmaidat. Ahogy egyszerűsíted az életet, az univerzum törvényei is egyszerűbbé válnak.
A tévé a kommercializmus házioltára; a lakásba nyíló, nagy áteresztőképességű rumlivezeték.
A fiatalok nem úgy gondolkodnak az őket elborító stresszel kapcsolatban, hogy „ilyen a világ” hanem személyük ellen irányuló támadásként értékelik azt, ami érthető módon abba torkollik, hogy „odacsapnak” a vélt felelősnek – vagyis nekünk.
Ég és föld a különbség aközött, hogy kimondjuk az igazságot vagy kíméletlenül mondjuk ki az igazságot.
A játékszerekkel zsúfolt gyerekszoba gazdája kielégületlenségre van kárhoztatva.
Amikor a gyerek a legrosszabb formáját hozza, nekünk akkor kell a saját legjobb formánkat nyújtanunk.
Mielőtt megszólalnál, tedd fel magadnak ezt a három kérdést: Igaz ez? Jóindulatú ez? Fontos ez?
Csak a kevesebb révén tanulhatják meg a gyerekek, mi az, amit valóban szeretnek, és ami megszólítja őket. Ha minden elvárásuk teljesül, akaratuk gyenge és erőtlen marad.
Az alvás vagy annak hiánya hatással van mindenre, amit gyermekünk csinál. Csekély önbizalom? Az első, ami eszembe jut, nem alszik-e túl keveset a gyerek. Alvás híján ingerlékennyé válunk, képtelenek leszünk magabiztosan, rugalmasan kezelni az új dolgokat vagy a változó körülményeket.
A fegyelmezés korántsem pusztán kiigazításról és büntetésről szól, hanem megjeleníti a családi értékrendet.
Az alvásproblémák forrása nemegyszer a bizalom hiánya vagy a szorongás. A gyerekeknek az erős kötődés érzésére van szükségük ahhoz, hogy elalváskor „el tudják engedni” a világot.
Ha szívből el tudjuk fogadni a tényt, hogy gyerekeink az esetek túlnyomó részében nem szándékosan engedetlenek, hanem csak irányt (és mértéket) tévesztettek, azzal máris figyelmesebb és együtt érzőbb alapról indulunk, és a jobbik énünk fog velük kommunikálni.
Amikor úgy tűnik, hogy a gyerek a legkevésbé érdemli meg a figyelmet, akkor van rá a legnagyobb szüksége.
A gyerek akkor bokrosodik meg, amikor belső világa összeütközésbe kerül a külvilággal, vagy ha úgy tetszik, felborul az erők egyensúlya. Ha belső világát elöntik a külsőből érkező benyomások és követelések, a gyerek ki fog borulni vagy ellenszegül.
Merem javasolni, hogy a hét év alatti gyermekek ne töltsék idejüket számítógéppel, videojátékkal vagy bármilyen elektronikus kütyüvel.
A túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a gyerekek lehetőségeit, hogy önmagukat motiválják és irányítsák.