Az egészséges ember működésének megértése reménytelennek tűnik, túl bonyolultak és sokfélék vagyunk, és különben is, mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.
Pszichológia idézetek
A felnőttkori lelki stressz egyik legalapvetőbb forrása éppen az, ha a gyerekkorban nem alakulnak ki a személyes határok. Ez ugyanis állandó negatív hatással van a szervezet hormonháztartására és immunrendszerére, mivel akik nem érzékelik egyértelműen a személyes határaikat, azok stresszben élnek; mindennapjaik állandó része, hogy mások betolakodnak az életükbe. Megtanulják azonban, hogy mindezt kizárják a tudatukból.
Sokan nem gondolnak arra, hogy minden kommunikáció. Abban a pillanatban, hogy kilépünk a lakásunk ajtaján, a járásunk és a nézésünk elárul minket. Kommunikálunk az öltözékünkkel, a testünkkel, a gesztusainkkal, a mimikánkkal. Azzal, ahogy megyünk, állunk, vagy éppen ülünk, ahogy a kezünket tartjuk, ahogy belenézünk mások szemébe, vagy éppen kerüljük a tekintetüket. És mások -ezek alapján- még azelőtt leszűrik a rólunk alkotott véleményüket, hogy megszólaltunk volna. Ha nem vagyunk tudatosak, ha nem figyelünk oda a legapróbb részletekre, nem tudjuk irányítani azt, hogy mások hogyan lássanak minket. Ezzel pedig komoly versenyhátrányba kerülhetünk mind a szakmai-, mind a magánéletünkben.
A terápia olyan, mint amikor üres falhoz dobálja az ember a kosárlabdát. Szükség van rá. Aztán viszont el kell menni lejátszani az igazi meccset.
Ha a családban a gyerekek szükségletei háttérbe szorulnak, az olyan, mintha ezeknek a gyerekeknek ellopták volna a gyerekkorát. Előfordul, hogy a gyerekek ilyenkor olyan intenzív és fájó érzéseket élnek át, amit nem bír el a pszichéjük, ezért a gyerekek önvédelemből lehasítják az érzelmeiket, amelyek aztán a tudattalanban tárolódnak el. A gyermeki psziché így védi meg a gyereket az összeomlástól.
Az érzelmileg éretlen emberek, bárkivel találkoznak, azonnal a saját életükről mesélnek, leginkább az őket ért megrázkódtatásokról, mert ezzel akarják magukhoz tapasztani a másik embert. Vannak, akik állandóan társaságba járnak és minden hétvégéjük azzal telik, hogy több baráttal, ismerőssel találkoznak, azt az illúziót keltve, hogy könnyen kapcsolódnak és barátkoznak, bár valójában nem erről van szó. Ezek a kapcsolatok ugyanis nem bensőséges kapcsolatok, csupán fájdalomcsillapítók. A kapcsolatfüggők ugyanis felületes kapcsolódásokat hoznak létre, hogy soha ne legyenek egyedül, mert akkor úrrá lesz rajtuk a szorongás.
Mit jelent az, hogy önazonos? Most, hogy ráébredtél, hogy Bözsi létezik, és az elméd nagy részét ő vezérli, az eddigi önazonosság mit is jelent pontosan? Lehet, hogy negyven évig az volt az élményed, hogy önazonos döntéseket hoztál, és negyven év után ráébredhetsz, hogy szülőazonos, társadalomazonos, sémaazonos, vagy Bözsi-azonos életnek kellene inkább nevezni, nem pedig önazonosnak. Ha azt sem tudod, ki vagy valójában, és hogyan irányítsd az elmédet, a gondolataidat, az érzéseidet, akkor hogy lehetsz önazonos? A vágyaid többsége gerjesztett vágy. Ha mögéjük nézel, rájössz, hogy még azok sem az tieid. Tele vagy célokkal, amelyek valójában nem is a te céljaid. Csak akarnád akarni őket. Gyakran pontosan ezért halogatsz, vagy hagyod félbe őket.
Képzeld el az irigységet, mint egy folyót. Amikor mások sikerét, boldogságát vagy örömét látod, benned is megmozdul ez a víz. Néha csendesen csordogál, máskor viharosan hömpölyög, és elsodorja a nyugalmadat. De a folyó soha nem kívülről érkezik – a forrás benned van. Az irigység nem szégyen, hanem jelzés. Megmutatja, hol van benned hiány, mi az, amire mélyen vágysz, de még nem adtad meg magadnak. Ha csak szégyelled vagy elnyomod, a folyó tovább árad és egyre erősebb lesz. De ha megállsz és visszamész a forráshoz, meglátod: valójában nem a másik ember birtokolt kincse fáj, hanem a saját beteljesületlen álmaid, ki nem mondott szükségleteid. A pozitív pszichológia szerint minden érzelem – még az irigység is – lehetőség az önismeretre és fejlődésre. Ha mered feltenni a kérdést: „Mit mutat meg nekem ez az érzés? Mire vágyom én igazán?”, akkor a folyó többé nem elsodor, hanem erőforrássá válik. Ne feledd: a forrás benned van. És ha tisztítod, ápolod, szeretettel fordulsz magad felé, a folyó nem irigységet hoz majd, hanem inspirációt és belső békét.
Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. […] Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik.
Emlékezzünk: az elsődleges cél az agyunk számára a biztonság és a kötődés fenntartása, nem a boldogság. Ha a tudattalan mintáink irányítanak, ez hatalmas árat követelve is meg tud valósulni.












