Az életünk is akkor lesz biztonságos, ha erős alapokra húzzuk fel. Ehhez azonban meg kell találni önmagunkban az alapokat: örök esszenciánkat, ami a lélek dimenzióban rejlik. Ha belülről építkezünk kifelé (az alapoktól a tető felé), vagyis a lelkünket megértve teremtjük meg a fizikai valóságunkat, akkor élhetünk örömteli életet, ami a teljesség felé vezet.
A franciák jobban vonzódnak a szabadsághoz, mint a biztonsághoz. Ám az ember elhagyja az erdőket, ahol a szabadság többet nyom a latban, mint a biztonság, hogy a városokba költözzön, ahol az ellenkező az érvényes.
Kettős biztonság több az egynél
S ilyenkor kárba túlzás sem veszett.
Semmi sem ad nagyobb biztonságot, mint egy maszk.
Egy mutáns sosincs biztonságban.
(Rozsomák)
A ragaszkodásban a biztonság egy formáját látni az egyik legnagyobb délibáb, amibe az ember belefuthat. […] Mindennemű ragaszkodás a változás elleni lázadás egy formája.
Ha azt hisszük, hogy ismerjük a világot, az biztonságot ad, ez a biztonság pedig legtöbbször fontosabbnak tűnik, mint az a nyereség, amelyre a negatív, visszahúzó hitrendszerünk átírásával tehetnénk szert.
Olyan, hogy „biztonság”, nem létezik. A törékeny fonál, amelyen függünk, bármelyik pillanatban elszakadhat, és mi lezuhanhatunk az ismeretlenbe. A „biztonság” szót be kellene tiltani. Hamis képzeteket kelt az emberekben.
Venezuelában csak viszonylagos a biztonság. Mindig akadhat valaki, aki úgy gondolja, hogy ami a tiéd, az az övé is.
Emlékezzünk: az elsődleges cél az agyunk számára a biztonság és a kötődés fenntartása, nem a boldogság. Ha a tudattalan mintáink irányítanak, ez hatalmas árat követelve is meg tud valósulni.
Ez egy elterjedt tévhit. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy nappal biztonságban vannak, és azt feltételezik, hogy a gonosztevők csak éjjel bújnak elő. A biztonság azonban – akár a fény – csupán látszat.
A biztonság túlértékelt; ha kockázatot vállalunk, azzal sokkal kevésbé kockáztatjuk az életünket, mint bármikor korábban, ami azt is jelenti egyben, hogyha biztonságra játszunk, akkor megosztjuk magunkat egy tartalommal és felfedezéssel téli élet izgalmaitól.
A pokolban is megégnék, ha tudom, hogy a gyermekeim biztonságban vannak.
(Don Vito Corleone)
A Keresztapa (1972)
Elejétől fogva nyilvánvaló: ellentmondásos dolog tökéletes biztonságra vágyni egy olyan mindenségben, amelynek a lényege a pillanatnyiság és a folytonos változás. […] Ha biztonságban akarom tudni magam, vagyis védelemre vágyom az élet változékonyságával szemben, valójában az élettől akarok elkülönülni. Pedig éppen ez az elkülönültségérzet az, ami a kiszolgáltatottság érzését kelti bennünk.
Mikor hagytam abba a golyóálló mellény viselését? Nehezen tudom belőni a pontos dátumot. Egyszerűen voltak már más védekezési lehetőségeim. Golyóálló járműveket kaptam, ugyanaz a cucc, amivel Obama is közlekedik. Szóval nem volt értelme, hogy minden nap viselnem kelljen. Ezért elkezdtem kevesebbet hordani, de ez majdnem olyan, mint a védjegyem. A karrierem kezdetén gyakrabban láttak vele, mint nélküle.
A biztonság azt jelenti, hogy az ember mindig egy lépéssel a másik előtt jár.
