Aki magában nem bízik, abban senki sem bízik.
Szricsaphannak rettentően megnőtt az önbizalma. Úgy gondolja, hogy ez az Ő napja, és ha valaki úgy hiszi, hogy ez a napja, akkor általában nem téved!
Azt mondom, amit mondani akarok, és azt teszem, amit tenni akarok. Nincs középút. Az emberek vagy szeretni vagy utálni fognak ezért.
Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.
Ha 100 emberből 99 nem hisz benned, elég, ha csak egy gondolja másképp, mert azzal megváltoztatja az egész életed.
Félénkségem volt életem nagy csapása; elhomályosította az érzékeimet, megakasztotta a nyelvemet, elködösítette a gondolataimat, szétzilálta a szókészségemet. De gátlásaim inkább az ostoba, mint okos emberek társaságában jelentkeztek. Feltételeztem, hogy az okosak megértenek; ebből önbizalmat merítek.
Az önmagunkba vetett hit a legerősebb kötelék és a legértékesebb korbácsütés – valamint a legerősebb szárny is.
Lehet, hogy nem mindig érzed magad fontosnak. Pedig mindig az vagy.
Önbizalmat csakis úgy lehet fejleszteni, ha tudatosan bevállalok bizonytalan, számomra új és ismeretlen helyzeteket,amelyektől félek. Az önbizalomhiányos embert azonban megakadályozza ebben két fontos tulajdonsága,a szeretetéhség és a megfelelési kényszer, ami szintén borzasztóan erős Magyarországon.
Az emberiséggel mérd magad. Aki kételkedik, azt ez kételkedőbbé teszi, aki hisz, abba hitet önt.
Én 15 éves koromtól kezdve szerettem inni. Mindig is lángot kaptam az alkoholtól. Önbizalmat nem, mert önbizalmam mindig volt, de a meglévő az ezerszeresére nőtt, amikor alkoholt fogyasztottam. Azt éreztem, hogy az alkohol a legnagyobb szórakozás, egyfajta varázsszer, és már az első pohár megnyugtat, kisimít. Azt hittem, ez a világ legjobb dolga, pozitív élmény volt számomra az ivás. Egy ideig.
Minden pozitív, építő és önálló lépés, amelyet álmaid megvalósítása felé teszel, javítja énképedet és erősíti önbizalmadat.
Ha egy gyermek első éveit nem egy teljesen odaadó, szeretettel teli környezetben élte le, akkor felnőttkorában igencsak gyenge lábakon áll majd az önbecsülése és az önbizalma.
A munka az élet talpköve és önbizalmunk alapja. Az önbecsülésnek sok munka a sarkköve, ezért dolgozik a jó munkaadó többet egy nap alatt, mint az embere.
A gond az, hogy mi már akkor azt hisszük, hogy vagyunk valakik, amikor még senkik vagyunk.