Tudom, mikor vannak olyan dalaim, amik olyanra sikerednek, hogy eljutnak a rádiókba páran úgy vannak vele: „Áhh, mi a fa**? Ez nem hip-hop.” Hogy is mondjam? Efelett már nincs hatalmam, miután kiadtam a zenémet. Lényegtelen milyen vagy miről szól, minden egyes számban arra törekszem, hogy szövegileg erős legyen. Sosem kötnék kompromisszumot, hogy „Ez a zenei alap úgy hangzik, hogy játszhatják a rádiók. Hadd írjak valami passzoló refrént és valami agyatlan szöveget”. Nem arra törekszem, hogy albumokat adjak el és slágereket gyártsak. 

A The Wire minden kétséget kizárva a legjobb dolog, amit valaha láttam a TV-ben. Minden idők legjobb sorozata. Sosem lesz még egy Wire, de még hozzá hasonló sem. Ez egyértelmű. A The Wire miatt hagytam abba a tv nézést. Az a sorozat mindent tönkretett számomra, mivel semmi mást nem akarok már nézni. Mondtam már egyébként, hogy szeretem a The Wire-t?

Muszáj védenem a családi életemet. Az igazat megvallva, arról egyáltalán nem akarok beszélni. 

Mindig azt mondom a saját munkámról, és úgy általában a zenéről is, hogy olyan mint egy időgép. Minden egyes album türközi azt, éppen mint mentem keresztül az adott időszakban.

A karrierem nagy részében elég sokat megmutattam az életemből. Kiteregettem a magánéletemet, de magasról szartam rá. Néha viszont vissza gondolok, hogy „Francba, jól cselekedtem egyáltalán? Mennyit akarok én megmutatni magamból?”.

A teám kihűlt, azon gondolkodom,
Miért keltem fel.
A reggeli eső miatt párás az ablakom,
És semmit nem látok,
De ha mégis, akkor minden szürke lenne.
A fotód a falon
Emlékeztet arra, hogy nem olyan rossz,
Nem olyan rossz.