Én nem vagyok a típus, aki futkos a nők után
Nem intézem, a dolgaimat bután
De ismerek olyat, aki mindig, mindent elszúr
Nála tudod, a nő, a góré
A gádzsi mondja meg, mikor-mit-csinálnak
Az ilyen pasasokat nevezem én papucsoknak
Dopeman
1974. március 20. -
eredeti nevén Pityinger László, magyar rapper, producer, hitelközvetítő
Nem vagyok református, nem hiszek az eleve elrendeltségben. ZSHOWtime Zsolti szerint ő melegnek született, ebben nem hiszek. Nincsenek eleve elrendelt dolgok, tudatformálás van. A Pride nekem arról szól, hogy egy kisebb közösség, aki magáról is tudja, hogy ő rendszerhiba, várja a többség elfogadását. De a véleménynyilvánítás szabadságát nem venném el senkitől.
Sokan jönnek hozzám, mert a lemezüket
El szeretnék adni, és tudják ki a profi
Mikor dögös alapokat kell nyomatni
Ha bejön a stílus, csinálok neked nótát
De akkor ki kell nyitnod a tárcád
Dopeman a legjobb, mindenki mondja
Dopeman a legjobb, mindenki mondja
(Sálálálááá, Sálálálááá)
(Dopeman papaaaaaaa)
Fa**a kocsim van, és nem kell félnem
Mert ha mindet elszívtam, a bankban is van pénzem
A hatalomért való küzdelemnek van spirituális vetülete, a miniszterelnök a Karmelitában beszélt arról, és ez nekem nagyon tetszett, hogy az élő hit kiveszőben. Igaza van, hozzátette, hogy a saját sikere mégis az élő hitben rejlik. Megoldhatatlannak tűnő problémák felmerülése esetén is az élő hit segít neki abban, hogy valahogy mégis mindig minden összejöjjön. Nekem is jobban gurul az életem, amióta meditálok, gyakorlok. Persze lehet azt mondani, hogy meghülyültem.
Tudom én, az üzlet soha nem személyes dolog
Ezért előre is bocsi de nem fajinkodhatok
Senkivel és semmivel, csak a Messinokat nézem
És a Cosa Nostra az, hogy megkapjam a részem.
De nekem sok a veszteni valóm, mert semmim nincs a rap-en
Kívül, csak az utca, ahonnan a zenébe menekültem.
Mindenkinek megvan a maga 15 perce,
Hogy a toppon maradjon, vagy tényleg elcsessze.
Mert veszélyes dolog ez a kiba**ott hírnév.
Ma még a tiéd de holnap csak egy emlék.
Szűkül az emberi tudat, a digitális őskorban vagyunk. Az emberek funkcionális analfabéták, a nagyszerű eszközökön három gombot nyomogatnak, semmit sem tudnak velük kezdeni. Tisztelet a kivételnek, az emberek butulnak, persze nagyon sok okos, művelt fiatalember van, hajtják előre a világ kerekét, de sokszor inkább a maguk, mintsem a világ hasznára.
Rájöttem, hogy Orbán mennyire ügyes, ez a csávó egyfolytában nyer, valamit nagyon jól csinál. Figyeltem a játékát, a stratégiáját. A jó és rossz harcát láttam a politikában, és miközben a buddhista főiskolára jártam, átalakult bennem a rossz fogalma.
Ebben is hasonlítok Orbán Viktorra, a stresszhelyzet, nyomás hatására egyre jobban működök.
A nyolcadik kerületből elindultam, kitaláltam, hogy rapsztár leszek. Semmi esélyem sem volt rá. De, amit lehet, elértem zenészként és producerként. Még Majkát is nekem köszönheti az ország, nélkülem nem lenne Csurran, cseppen. Köszönje meg, akinek nagyon tetszik. A lényeg, hogy feljutottam a csúcsok csúcsára, az összes szakmai díjat elnyertem, eladtam több mint félmillió hanghordozót. Együtt játszottam a Run-D.M.C-vel, Coolióval, Snoop Dogg-gal úgy, hogy a teljes magyar repertoárból engem választottak társzenekarnak.
A magyar társadalom érdekes módon individualista a cselekvési határainak a belső szintjén, nagyon szabadságszerető. De a távolabbi körben apuka kell neki. Aki békén hagyja, de ha baja van, akkor megoldja helyette. A magyar társadalom a sértett gyermek állapotában van.
A magyar néplélek működésével kéne valamit tenni. Mindenki a luxizáson van kiakadva. Megértem, hogy kiakadnak rajta, de nézzék meg, hogy a politikai elit körei hogyan néznek ki más országokban, hogyan működnek. Nem látnak majd csodákat. Nem mondom, hogy tetszik, de olyan jelenségről van szó, ami mindig és mindenhol lesz. Hogy mennyire sikerül féken tartani, az már más kérdés.
Bírom a miniszterelnököt, számos direktívában egyetértünk, sőt bizonyos dolgokban – idézőjelbe téve – szélsőségesebben szuverenitáspárti vagyok, mint Orbán Viktor. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek rendszerszintű kritikáim a mindenkori magyar berendezkedéssel szemben.
Módfelett érdekel Orbán Viktor karaktere, egyébként is izgat mint ember. Már jó ideje figyelem, mit és hogyan csinál, látom benne a víziót, a stratégiát és a nemzetjobbító szándékot.
Hinnünk kell benne, hogy mindenki azért született a bolygóra, mert van valami, amiben a legjobb, és a társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a helyét minden ember megtalálhassa. Ehhez lehetőségeket és elérhető életcélt kell nekik biztosítani, amiért érdemes küszködni és kreatívnak lenni.