Montesquieu

Montesquieu

1689. január 18. - 1755. február 10.

születési nevén Charles-Louis de Secondat, francia filozófus és író, Montesquieu település bárója

Montesquieu idézetei a szabadság, a törvények és a hatalom működésének kérdéseit vizsgálják mély filozófiai szemlélettel. Gondolatai időtálló módon világítanak rá az állam, az emberi jogok és a társadalmi egyensúly fontosságára.

Ahhoz alaposan át kell látni századunk előítéletein, hogy se túlságosan ki ne hívjuk őket, se igézetük alá ne essünk.

Könnyű volna egyszerűen csak boldognak lenni. De mi boldogabbak szeretnénk lenni másoknál s ez mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak hisszük, mint aminők valóban.

Vannak igazságok, melyekről nem elég meggyőznünk valakit, meg is kell éreztetnünk vele; s az erkölcsi igazságok ilyenek.

A keresztények közt, akárcsak köztünk, oly leküzdhetetlen makacssággal ragaszkodnak vallásukhoz, hogy az már egyenesen hóbort.

Igazi hazafias érzések töltöttek el: nemcsak azért szerettem hazámat, mert ott születtem, hanem mert egy része volt a nagy hazának, a Nagyvilágnak.

A tudás az embereket szelídekké teszi, az értelem emberiességre vezet; csak az előítéletek azok, amelyek eltérítenek az emberiességtől.

A természetes szabadságot minden oldalról megtámadják. Aki rabszolgaságban él, éppolyan ellensége a mások szabadságának, mint az, aki nagyobb hatalommal igazgat.

Félénkségem volt életem nagy csapása; elhomályosította az érzékeimet, megakasztotta a nyelvemet, elködösítette a gondolataimat, szétzilálta a szókészségemet. De gátlásaim inkább az ostoba, mint okos emberek társaságában jelentkeztek. Feltételeztem, hogy az okosak megértenek; ebből önbizalmat merítek.

Amióta a puskaport föltalálták, nincs többé bevehetetlen erőd, ami annyit jelent, (…) hogy széles e földön nincs többé menedék az igazságtalanság és erőszak elől.

A természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; s legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihenhetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt.

Azokat, akik valamilyen új véleménnyel állnak elő, először eretnekeknek mondják. Minden eretnekségnek megvan a maga neve; azoknak, akik az eszmét vallják, valóságos jelszó ez a név.